Kisebb sokkot kaptam tegnap este, mikor Ördög Nóra bejelentette, 2013-ban is lesz X-Faktor. Persze ha a nézettség oldaláról közelítjük meg a dolgot, akkor ez egyértelmű volt, hisz hétről-hétre szállította az első helyet az RTL-nek ebben a versenygésben. Ha a színvonalat vesszük alapul, hát nem gondoltam volna, hogy a kertévé belevág egy újabb szériába. Na de ugye a színvonal kevésbé fontos, mint a nézettség - a magyarok torkán pedig úgy látszik mindent le lehet nyomni. Végig úgy tűnt, mindenki tisztában van azzal, hogy a tehetségkutató egy jól megírt forgatókönyv szerint zajlik, ennek ellenére - érthetetlen módon - rendre 2 milliós nézettséggel bírt. Nem mentségként - hisz én is nézője voltam e műsornak - az előző két évad külföldi tartózkodás miatt kimaradt az életemből, hát gondoltam, végre minden adást élőben fogok látni. A teljes szériát tekintve tehát, nincs összehasonlítási alapom az előző két X-Faktorral, hisz azokból csak egy-egy elkapott pillanat, később a Youtube-on megnézett részlet maradt meg emlékeimben. Azonban ha arra gondolok, hogy Janicsák Veca akkorát énekelt az első évadban, hogy azt utólag meghallgatva (újra és újra) kirázott a hideg, akkor azért érzem a különbséget. Bár a mentorok folyton libabőröztek, hát én sosem jutottam el eddig a pontig. Inkább addig, hogy a végén már csak megszokásból ültem szombatonként a tévé elé, s általában nem tudta lekötni a figyelmemet az, ami az X-Faktor színpadán történt. A döntő aztán tényleg olyannyira unalomba fulladt számomra, hogy inkább átkapcsoltam arra a női kézilabda Eb-döntőre, amit órákkal korábban már láttam, és még csak nem is voltak benne a magyarok érdekeltek...

A Bártól a Big Brother házig

Magyarországon 2000-ben köszöntött be a reality-k kora. Az akkor még kicsi kertévének számító Viasat3 Bár néven indította el az ország első valóságshowját. Bár nézettségi adatokat nem tudok felmutatni a műsorral kapcsolatban, tapasztalatom alapján azonban talán az első pár hétről még sokan lemaradhattak, de a végére igencsak megnőtt a népszerűsége. Ugyanebben az évben mind az Egyesült Királyságban, mind Németországban hatalmas sikerrel ment a Big Brother (egyébként pedig Hollandiából indult még 1999-ben), amely aztán bejárta az egész világot. Hozzánk 2002-ben ért el, amikor is a TV2 megvette a formátumot és a nagy kertévék közül először indított útjának egy valóságshowt. Kevés olyan ország van, ahol háromnál kevesebb évadot élt meg a műsor, például Németországban 10 évig futott, az Egyesült Királyságban és az USA-ban pedig egyaránt 11 széria készült belőle. Nálunk csak kettő, és nagy meglepetésre az első hatalmas sikere után a második óriási bukás lett. Ebben pedig nagy szerepe volt az RTL saját gyártású valóságshowjának. A csatorna némi késéssel reagált a nagy ellenlábas lépésére - a némi késés 10 napot jelentett -, ami elég is volt ahhoz, hogy a TV2 realityje rendre verte nézettségben az RTL-es showt. Azonban a TV2 talán túlságosan is meg volt elégedve magával, gondolhatták, jó ideig ülhetnek a babérjaikon, de az RTL erre nagyon csúnyán rákontrázott.

Ez a való világ

A Való Világ első szériája még alig ért véget 2002. december 21.-én, mikor 2003 első napján már új lakók érkeztek a villába. A TV2 csak egy hónapra  rá költöztette be az új játékosokat a Big Brother házba - de ez már túl későnek bizonyult, addigra az RTL megfordította a nézettségért folyó harcot. A BB2 bukás lett, és TV2 nemcsak a nézőket vesztette el, hanem elesett attól a pénzösszegtől is, amit a játékosok bentmaradásáért küldött SMS-ek jelentettek. Az RTL-nek azonban szépen jövedelmezett ez a biznisz, így az év végén a Való Világ 3 is elindult. Reality-szűzként mind a Bár, mind a Big Brother és még a Való Világ első szériája esetében is elhittük, amit látunk, az a valóság. A VV3 táján azért már sokunknak kezdett leesni (ha addig még le nem esett...), hogy  bizony itt előre jól megtervezett forgatókönyv szerint történnek a dolgok. (Addig is úgy történtek, csak mi voltunk naívak.) Vérfrissítésre volt szükség, találni kellett egy másik vezető műsorformátumot, amely éppúgy vonza a nézőket, mint tették az a valóságshow-k. S ekkortájt elsősorban a TV2-nek kellett lépni annak érdekében, hogy visszaszerezze az időközben elvesztett nézőket...

Emlékeztetőül

Az első magyar valóságshow- Bár (2000)

Big Brother - A nagytestvér (2002)

 Való Világ 1.  - Villa-rap (2002)

Folyt. köv. a tehetségkutatókkal...

Európa-bajnoki bronzérmet szerzett a magyar női kézilabda válogatott! Hét év után ismét dobogóra állhattak a lányok, reméljük egy újabb szép korszak veszi ezzel kezdetét. Ilyenkor a szurkoló minden korábbi kudarcot elfelejt, megszépül a világ, amely most bronzban csillog. A szerbek elleni meccs nem volt könnyű, az Eb házigazdái mindent megtettek azért, hogy hazai pályán megszerezzék a harmadik helyet. Habár eldönthettük volna a mérkőzést a rendes játékidőben, mikor kettővel vezettünk, azonban csaknem sikerült háromra növelni az előnyt, közben pedig a szerbek szépen ikszre hozták a meccset. Jöhetett a hosszabítás, az első 5 percben azt hiszem sokunk száját elhagyhatta az a mondat "innen szoktunk kikapni", de aztán összekapták magukat a lányok.

A kapusteljesítmény talán az eddigi legrosszabb volt az Eb-n, először Kiss, majd Herr állt a kapuban, de egyikőjük sem tudott kiemelkedőt alkotni. (Pálinger kellene ide! - sóhajtozott egyik szurkolótársam.) A jobbszélen szintén felejthető teljesítményt láthattunk Kovacsicz Mónikától - nem is értettük miért hozta vissza őt KEB a második félidőre... Na de a hosszabítás utolsó 5 percében, épp ők voltak azok, akik megmutatták, mennyire akarják a győzelmet! Kiss újra beállt a kapuba a hajrára, mindjárt fogott is pár labdát, elől pedig végre gólokat dobtunk. Kovacsicz parádésan kapott el egy passzt a levegőben, s ügyelve arra, hogy ne lépjen vonalra, a kapuba juttatta a játékszert. Majd kiharcolt egy büntetőt, amit Görbicz értékesített. Másfél perccel a vége előtt kettővel mentünk, a szerbek támadtak, de Tomori kivette a kezükből a labdát, a többnyire csak védekezésben pályán lévő Szekereshez passzolta azt, aki belőtte az újabb gólunkat. Ekkor már tudtuk, megvan a bronz. Kiss azért még védett egyet, Tomori pedig meglőtte a hetedik gólját is. A szerbek még lőttek egyet, de ekkor a lányok már összeölelkezve ünnepeltek a kispadon, aztán jöhetett a örömtánc és KEB levegőbe dobálása. Megnyertük, megvan a bronz!!!

Külön ki kell emelnem Rédei-Soós Viktóriát. Tegnap érthetetlen módon egy percet sem töltött a pályán a norvégok ellen, ma azonban klasszis teljesítményt nyújtott. Az egész meccsen remekül és bátran játszott, de amit a hosszabításban művelt, az fantasztikus volt! Az első öt percben tulajdonképp ő egyedül tartott minket meccsben, lőtt mindenhonnan, nem remegett meg a keze a téttől és hál' Isten be is jöttek a lövései. Le a kalappal előtte, mint ahogy az egész CSAPAT előtt is!

Gratulálok a lányoknak, és köszönjük ezt a csodálatos bronzérmet, amit karácsonyra kaptunk tőlük!

Pár szó a döntőről...

Az Európa-bajnokság döntőjében végül az a két csapat jutott, akik a londoni olimpia döntőjében idén már egyszer találkoztak. Akkor Norvégia három góllal verte Montenegrót, most azonban a délszláv csapat nem hagyta magát. A döntő bővelkedett a fordulatokban, hol a norvégok, hol a montenegróiak kezében volt a vezetés, azonban 60 perc elteltével döntetlent mutatott az eredményjelző. A következő 10 percben sem született döntés, jött az újabb ráadás. Már-már azt hihettük, hetesek fognak döntei az Európa-bajnoki címről, azonban Montenegró megrázta magát és végül megtörte Norvégia 2004 óta tartó egyeduralmát az európai kézilabda felett.

Ha ránézünk a végeredményre, nyugtázhatjuk, valóban visszatértünk a kézilabda-elitbe, hisz csak a két olimpiai döntős előz meg minket. Januárban pedig a fiúkon a sor, reméljük ők is megörvendeztetnek majd bennünket egy jó világbajnoki szerepléssel! Hajrá magyar kézilabda!

Képek: Magyar Kézilabda Válogatott, Kovács Anikó

Tulajdonképp nem történt semmi más a női kézilabda Eb. elődöntőjében, mint az elmúlt jópár évben már sokszor: a norvégok nagyon  megvertek minket... Habár most nem lett belőle közte 21, azért ilyen szinten a 11 is sok. Nem kezdtünk rosszul, vezettünk is az első félidőben kettővel, aztán jött a teljes rövidzárlat. Nem játszottak a norvégok ellenállhatatlanul, csak éltek azokkal a lehetőségekkel, amiket mi tálcán kínáltunk nekik. A végére 22 (!) eladott labdánk volt, úgy dobáltuk ki a pályáról a játékszert, mintha azért járna a pont... Ha csak a védekezésünkön múlik, akkor nem ekkora a különbség. Azonban a támadásban a teljes indiszponancia volt tapasztalható. Míg a norvégok már az első félidőben rendre cserélgették a játékosaikat, addig mi hat mezönyjátékossal akartuk lehozni az egész meccset. Ha jól emlékszem ezt egyszer már Siti Bea a németek ellen elmagyarázta KEB-nek: cserélni kell! Persze felvetődhet a kérdés, kire? De ennek most azért nincs itt a helye, mert a meccs felvezetőjében épp arról volt szó a stúdióban, hogy olyan csapatunk van, ahol minden posztra van két ember.

A baj azonban pont ez, hogy nincs - már ha a klasszikus kézilabda posztokat vesszük figyelembe. Először is két irányítóval és egy balátlövővel álltunk fel, akik egymást cserélgették a meccs során a három belső poszton. A meccs végét inkább hagyjuk, én csak azon csodálkoztam, hogy a játékosok tudják még követni, hogy akkor ki mit és melyik poszton játszik. Persze ez már évek óta így megy, példának okáért, ahogy futballban nem vagyunk képesek egy balbekket kinevelni, és már majd' mindenki játszott a válogatottban azon a poszton, így a női kézilabda válogatottnál egyszerűen nincs jobbátlövőnk. Így jobb híján Tomori, Bulath, Szucsánszki, Görbicz, Kovacsics is játszik ezen a poszton. Az egyetlen balkezes lövőnk Rédei-Soós Viktória ma egy percet sem kapott a pályán, ezt egyébként nem is értem, mert a korábbi meccseken rendre ő kezdett jobbátlövőben. Azonban még ha voltak is jó meccsei , az nincs benne a játékában, hogy eldöntsön egy-egy mérkőzést. Szélsőjátékunk az egész EB-n vérszegény, egyedül Vérten nőtt fel a feladathoz a végére, a másik oldal támadásban-védekezésben egyaránt súlytalan. Beállóban  - eltekintve a mai meccstől - a játékot elnézve nincs gond, Szamoránszky megoldja a feladatot, viszont teljesen egyedül van ezen a poszton. Cifra Anita nem tudott elutazni az Eb-re, Szabó Valéria pedig nem tudott hozzátenni a játékhoz. A Görbicz-Szucsánszki-Tomori hármason van a legnagyobb nyomás, tőlük várja mindenki, hogy a hátán vigye a csapatot, irányítsák a játékot. Görbicz és Szucsánszki rengeteget játszott, és hogy a csapat a négybe került, játszhat a bronzért, az nagyban az ő érdemük. Tomorinak voltak jó meccsei, de például nem a létfontosságúak. A románok ellen eltiltás miatt nem is játszott, ma pedig hiába kezdett jól, a meccs nagy részében kapura sem lőtt. De ő legalább klasszikus átlövőnek tekinthető, na meg persze ne feledkezzünk meg a sérült Zácsikról, aki minőségi csere lehetett volna - ha itt van. Kapusainkra különösebb panasz nem lehet, ők gólt dobni nem tudnak, ma pedig ez volt a legfőbb gondunk.

Visszatérve az alapgondolathoz, meg nem tudnám mondani, hogy a mai női kézilabdában a klasszikus posztokat szigorúan követve alkotják e a válogatottak kereteit a játékosok. Lehet, hogy ez már úgymond kiment a divatból és főleg "jolly jokerek" szerepelnek a nemzeti csapatokban, nem pedig átlövő, szélső, irányító, beálló specialisták. De vegyük csak alapul a férfi válogatottunkat és nézzünk egy általános felállást:

Mikler (kapus) - Iváncsik G. (balszélső) - Ilyés (balátlövő) - Császár  (irányító) - Zubai (beálló) - Nagy L. (jobbátlövő) - Harsányi (jobbszélső)

Ezzel szemben nézzük a női csapat kezdőcsapatát:

Herr (kapus) - Vérten (balszélső) - Tomori (balátlövő) - Görbicz (irányító) - Szamoránszky (beálló) - Rédei-Soós (jobbátlövő) - Kovacsicz (jobbszélső)

Ez eddig rendben is van, minden posztra került egy ember méghozzá megfelelő lövőkézzel. Na de nézzünk egy olyan verziót, ahol a cserejátékosok vannak feltüntetve az egyes posztokon.

Férfi válogatott: Tatai (kapus) - Vadkerti (balszélső) - Putics (balátlövő) - Lékai (irányító) - Schuch (beálló) - Mocsai T. (jobbátlövő) - Gulyás (jobbszélső)

Női válogatott: Kiss (kapus) - Vincze (balszélső) - Klivinyi (balátlövő) - Szucsánszki (irányító) - Szabó V. (beálló) - Bulath A. (balátlövő jobbátlövőként) - Bódi (jobbszélső)

Míg a férfiaknál felállhat egy újabb sor posztonként megfelelő emberekkel, addig a lányoknál már van egy gixer - nincs több balkezes átlövőnk ugyanis. Na de ez még nem a "legjobb" felállásunk, ugyanis szélsőséges esetben így is kinézhet:

Herr (kapus) - Kovacsics (irányító balszélsőként) - Szucsánszki/Görbicz (irányító balátlövőként) - Görbicz/Szucsánszki (irányítók) - Szamornánszky (beálló) - Tomori (balátlövő jobbátlövőként) - Kovacsicz (jobbszélső)

No, itt már irányítóink játszanak szélsőként, átlövőként és irányítóként is, a gyakorlatban általában váltogatva egymást támadásonként. Pozítivum, hogy játékosaink ennyire sokoldalúak, de lehet, hogy eredményesebbek lennénk, ha klasszikus felállásban tudnánk játszani. Persze nem kell ezt az egész dolgot túlmisztifikálni, kinek a pap, kinek a papné. Van akinek ez a játékfelállás jobban tetszik, nekem viszont minden idők legjobb magyar válogatottja az a sydneyi olimpián részt vett csapat, ahol az egyik nap a baloldal lőtt 10 átlövést, a másik nap a jobb, majd a szélsők szorták meg az ellenfelet, aztán az irányítók és a beállók vitték a prímet. S ha alapembereinknek nem ment, akkor olyan minőségi csere volt mögöttük, akik beállva meccseket döntöttek el. Sajnos nekem ez hiányzik a mai női válogatottból. A baj talán az utánpótlásnevelésben rejlik, nem tudom, minthogy azt sem, hogy megy ez Norvégiában. De véleményem szerint, ha a jövőben sem lesz klasszikus balkezes jobbátlövőnk, akkor hiába van a csapatban négy, amúgy kiváló irányító. Ugyanez igaz arra, hogy olyan játékosok kellenek a kispadra is, akik be tudnak szállni a meccsbe - már ha KEB hajlandó cserélni...

Persze nem kesergésképp írtam le mindezt, hisz a vége akár még egy bronzérem is lehet, ami azok után, hogy 2008 óta nem voltunk négy között egy világversenyen sem, és az utóbbi két világversenyről lemaradtunk, most siker lenne. Mint ahogy siker a negyedik hely is. S ahogy KEB fogalmazott, az előző, norvégoktól elszenvedett 21 gólós vereséghez képest tíz góllal javítottunk, legközelebb akár nyerhetünk is. Úgy legyen!

Képek: Magyar Kézilabda Válogatott, Kovács Anikó

Bár még két versenynap hátra van a 2012-es rövid pályás úszó világbajnokságon, már most nyugodtan azt mondhatjuk, a magyarok kiválóan szerepelnek ezen a világversenyen. A rövidpályás Vb 1993 óta íródó története során a magyar küldöttségnek eddig 1 arany (Szabados Béla 2000), 1 ezüst (Gyurta Dániel 2010) és 3 bronz (Deutsch Tamás 1995, Cseh László, Gyurta Gergely 2010) jutott. Ehhez képest a 2012-es küzdelmek során már 3 arany (Hosszú Katinka 2, Gyurta Dániel ), 1 ezüst (Cseh László), és 3 bronzérmet (Verrasztó Dávid, Cseh László, Hosszú Katinka) akasztottak versenyzőink nyakába. Az éremtáblázat pedig a következőképpen néz ki a harmadik versenynap után:

A mai napon akár tovább is bővülhet a magyar úszók  éremkollekciója, az esti órákban 200 vegyesen Hosszú Katinka és Jakabos Zsuzsanna ugrik majd a medencébe. A Magyar Úszószövetség honlapja szerint a holnapi napon Bernek Péter fő számában, 200 háton indul, Biczó Bence is megméretteti magát 200 pillangón, amely számban ismét láthajuk majd Cseh Lászlót is. Az utolsó napon a számhalmozók közé tartozó Hosszú Katinka és Jakabos Zsuzsanna még bevállalt egy 200 gyorsot, valamint 4x100 férfi vegyesváltónk is versenyezni fog.

Törvényszerű volt. Mondtuk sokan - mintegy önmagunkat vigasztalva - mikor a női kézilabda válogatott nem jutott ki a londoni olimpiára. Megtörtént ez a zsinórban három olimpiát nyerő dánokkal és a norvégokkal is. De mi nem vagyunk sem a dánok, sem a norvégok. Míg ők ezt valószínű elintézték egy félmosollyal - törvényszerű volt, fiatalítani kell a csapatot, majd a következő világversenyt megnyerjük, vagy valami ilyesmit gondolhattak... - addig mi, magyarok ezt hatalmas kudarcként éltük meg. Az a női kézilabda válogatott, aki a szurkolók szíve csücske, akit imádunk, aki '93 óta nem hiányzott egy világversenyről sem - pedig időközben két-három fiatalítás is történt a keretben - nem jutott ki a 2012-es olimpiára.

Ennek természetesen voltak előzményei, de szinte mindenki biztos volt abban, hogy a lányok ott lesznek a játékokon. (Nem hiába vásárolták meg a jegyeket páran a női meccsekre már az olimpia előtt 2 évvel...) 2008-ban is úgy jutott a válogatottunk ki Pekingbe, hogy a Vb-n 2007-ben csak 8. lett. Az olimpián azonban némi meglepetésre, de a mi boldogságunkra négybe került, s bár érmet nem szerzett, de büszkék voltunk rájuk. Ugyanebben az évben az Eb-n már csak a 8. helyet sikerült elérni, a 2009-es Vb-n 9.-ek lettünk. A 2010-es Eb az olimpia szempontjából is fontos volt, hisz itt már osztogatták a kvalifikációs helyeket, igaz még csak a győztesnek. A Mátéfi Eszter vezette válogatott az első csoportkört a norvégok mögött a második helyen zárta, vertük a szlovénokat és a franciákat is, a norvégok azonban brutálisan elpáholtak minket (34-13!). Ilyen arányú vereségre akkor talán még a sokat látott szurkolók, sportújságírók, sportági vezetők, játékosok sem tudtak visszaemlékezni. Sokkoló volt.... De tudtuk, nincs még veszve semmi, hisz jön a következő csoportkör, amit ráadásul 2 ponttal kezdtünk és az első meccsünkön vertük is Ukrajnát. Majd jöttek a hollandok, akik az elmúlt jó 15 évben nem sok vizet zavartak kézilabdában, bár azért a 2009-es junior Eb-n láthattuk, vannak tehetséges játékosaik. (Az még egy külön misét megérne, hogy az ott szereplő, ezüstérmes magyar juniorválogatott tagjainak karrierje azóta hogy alakult, illetve az ellenfeleknél ezek a játékosok hol tartanak most.) Szóval kikaptunk a hollandoktól, el sem hittük... Tulajdonképp csak egy győzelem kellett ahhoz, hogy az 5-6 helyért játszunk, de a svédek is vertek minket. Végül a tizedikek lettünk. Hidegzuhanyként ért mindenkit és ekkor még nem tudtuk, hogy ez a zuhany csak a langyos volt.

Az Eb-ről csak Norvégia kvalifikálta magát az olimpiai selejtezőkre, mi pedig várthattuk a vb-selejtező sorsolását. Annak a világbajnokságnak, ahol tulajdonképp a további kvalis helyeket osztották. Jött a sorsolás és megint nem hittünk a szemünknek. Kaphattuk volna a törököket, a lengyeleket, de még volt pár, általunk gyengének tartott csapat. De nem, mi a németeket kaptuk. Azokat a németeket, akik az EB 13. helyén végeztek, mögöttünk. Nem örültünk, de pánik sem volt. Legyőzzük őket, kijutunk a Vb-re és készülhetünk az olimpiára. Ezt gondolhatta minden jóhiszemű kézilabdabarát. Nem így lett... Németországban kikaptunk kettővel, amire legyintettünk is, itthon, teltházas csarnokban ezt simán ledolgozzuk. Esélyünk sem volt, 27-22 oda! Nincs vb, nincs olimpia. Egyetlen szalmaszálba kapaszkodhattunk, ha a Vb-n az európai csapatok között ugyanaz a rangsor áll fel, mint az EB-n, akkor valószínűleg a miénk lesz a még fennmaradó egy hely. Ezen reményünket a spanyolok hamar eloszlatták, az Eb-n még 11. helyen végző csapat, a brazíliai világbajnokságon meg sem állt a bronzig. A mi szeretett csapatunk pedig itthonról figyelhette a londoni olimpia női kézilabdatornájának küzdelmeit. Mi, szurkolók pedig a férfi kézimeccsek fergeteges hangulatát tapasztalva, el-el ejtettünk olyan mondatokat "bárcsak a lányok is itt lennének".

Az olimpia már a múlté, és az elmúlt 4 évet is el kell felejteni. Keseregni kár rajta, nincs értelme a "mi lett volna ha..." kezdetű mondatoknak, mert mint tudjuk, a sportban nincs "ha". Elkezdődött egy újabb olimpiai ciklus, melynek új szakvezetéssel, felfrissített játékosállománnyal vágott neki a magyar női kézilabda válogatott. A lányok lépten nyomon hangoztatják, igazi csapatként funkciónálnak, a korábban gyakran emlegetett belső ellentétek, széthúzások már a múlté. A BL-ben menetelő klubcsapataink kulcsemberei az EB-n is remekelnek (Görbicz, Tomori, Szucsánszki) és a többiek is rendre hozzá tudnak tenni valami pluszt a játékhoz. Ami igencsak hullámzó, megjósolni nem lehet, épp milyen napot fognak ki a lányok, kell e izgulni az utolsó másodpercig, vagy a végjátékot már széles mosolyok közepette, a karosszékben hátradölve szemlélhetjük. Az első, horvátok elleni meccsünk pocsék volt, még akkor is, ha a bírói tevékenység nem éppen nekünk kedvezet. Aztán visszajöttünk a meccsbe és csak a balszerencse állt annak útjába, hogy döntetlennel zárjunk. Miután verességgel kezdtünk, a németek (megint a németek) elleni meccs létfontosságú volt. Ha kikapunk, csomagolhatunk, ha nyerünk, akkor ott vagyunk a következő csoportkörben. Nem indult jól, az első félidőben már lelki szemeink előtt láttuk, ahogy a lányok buszoznak hazafelé, Böhn pedig már a norvégiai repülőjegyét foglalta gondolatban. Aztán megrázta magát a csapat és végül megszereztük a szükséges 2 pontot. A spanyolok ellen már úgy léptünk pályára, ha nyerünk és a németek is nyernek, akkor mi vagyunk a csoportelsők. Micsoda különbség! S micsoda különbség volt játékban is! Az elején úgy elmentünk a spanyoloktól, hogy azok még fel sem fogták, elkezdődött a meccs. Végig a kezünkben volt a mérkőzés, és nem is engedtük ki onnan. Slusszpoénként nyertek a németek is, négy ponttal érkeztünk a középdöntőbe.

Itt az olimpiai ezüstérmes Montenegroval találkoztunk először, na meg az általunk igencsak "kedvelt" cseh bírókkal. A több szempontból is durvának nevezhető összecsapáson, amikor már úgy tűnt, ez a meccs számunkra elveszett, egyszercsak felálltak a lányok a padlóról, kétszer is egyenlítettek, azonban a vége mégis vereség lett. Ismét jött egy ki-ki meccs, a helyzet kísértetiesen hasonló volt az első csoportkörhöz képest: ha verjük a románokat, megvan az elődöntő, ha kikapunk, akkor nemcsak rajtunk múlik a négybe kerülés. Rosszul kezdtünk, de a félidőben már mi mentünk kettővel. A második félidőben a védekezésünk is összeállt, a kapuban Kiss Éva pedig lehúzta a rolót a román lövők előtt. Tomori Zsuzsa eltiltása miatt csak a lelátóról nézhette a meccset, viszont képletesen szólva Vérten Orsi megérkezett az Eb-re és a betegen is fantasztikusan játszó Görbicz Anita asszisztjainak is köszönhetően 7 góllal vette ki részét a győzelemből. A meccs előtt a románok igencsak lenézően nyilatkoztak rólunk, utána azonban már elég volt a statisztikai lapra pillantaniuk (az utolsó 16 perc 50s között 2 gólt sikerült dobniuk!), hogy lássák, igencsak lejátszottuk őket a pályáról. Megvan az elődöntő, tudtuk, az utolsó, oroszok elleni meccsnek csak akkor lesz bármilyen tétje, ha a spanyolok verik Montenegrót. Nem verték, mi pedig este játszottunk egy teljes érdektelenségbe torkolló edzőmeccset. Maximum a németek rághatták le a körmüket, hogy az oroszok ne nyerjenek 6 góllal, hisz akkor játszhattak volna az 5-6 helyért. Az meg csak az oroszokon múlott, el akarnak e még utazni Belgrádba, mert  a mieink fejben már a norvégok ellen készültek.

Nem szerettük volna a norvégokat kapni az elődöntőben, az utóbbi években rendre nagyarányú győzelmet arattak felettünk. Megvallva, én nem emlékszem, hogy a sydneyi olimpia óta vertük volna őket, bár nem kizárt, maximum nem volt olyan nagy horderejű diadal, mint az az ominózus olimpiai elődöntő. Amióta 2004-ben Norvégia lemaradt az olimpiáról az Európa-bajnokságokon még nem talált legyőzőre. Zsinórban négyszer nyerte meg a kontinensviadalt, közben bezsebelt egy világbajnoki címet és két olimpia bajnoki elsőséget is. Mi azonban utóljára 2005-ben szereztünk érmet világversenyen, egy bronzot a Vb-n, azóta csak a pekingi olimpián sikerült a 4 közé kerülés. Tehát mondhatjuk, nekünk már ez is nagy siker és innentől bármi lesz, annak örülni kell. Örülünk is, de ugye tudjuk milyen a magyar? A gondolataink mindig az aranyérem körül forognak, bár, ahogy a londoni olimpián tapasztalt szurkolói hangulat mutatta, végre megtanultunk örülni egy ezüst vagy egy bronzéremnek is, sőt egy negyedik helyet is ünnepeltünk (lásd férfi kézilabda válogatott).

Szokás rányomni a bélyeget az olimpia évében megrendezett Európa-bajnokságokra: nem a legjobb kerettükkel jöttek az élcsapatok, megkezdődött a fiatalítás, nem ez az év legfontosabb tornája, stb. Én meg azt mondom, aki így véli az az ő baja,  a statisztikába ezek a nyilatkozatok már nem fognak bekerülni. Magyarország ott van a négy között, az olimpiai bajnok Norvégia, az olimpiai ezüstérmes Montenegró és a házigazda Szerbia mellett. Visszatértünk a világelitbe és reményeink szerint jó hosszú ideig ott is maradunk - jó hír, az eredmények úgy alakultak, hogy már biztos résztvevői vagyunk a jövő évi világbajnokságnak is! Az Eb legfontosabb periódusa azomban csak most kezdődik számunkra. A lányok szeretnének éremmel hazatérni Szerbiából, mint ahogy, mi, szurkolók is repesnénk a boldogságtól, ha láthatnánk szeretett csapatunkat a dobogó valamely fokán állni éremmel a nyakukban!

Képek: Nemzeti Sport

Ilyenkor karácsony tájékán a legizgalmasabb kérdések egyike. Nem mintha nem tudnánk a választ, hisz minden évben ugyanaz a tévés kínálat. A köztévé egyeduralkodásának idejében ilyenkor Sissi ment állandó jelleggel. Aztán a '90-es években megszületett a Reszkessetek betörök, ma már az a fura, ha egyik csatorna sem tűzi műsorára karácsonykor. (Ilyenkor húsvétkor biztosan lemegy, csak azok kedvéért, akik aggódnának...) Szintén ebben az évtizedben készült a Télapu, ez is egy kedvelt darab. Mindjárt hozzáteszem, mindkét alkotásnak van folytatása is, így aztán az ünnep mindhárom estéjét betölthetik. (Mint Sissi korábban.) A romantikus, családi filmek és a vígjáték is nyugodtan beilleszthetők a karácsonyi műsorstruktúrába, így senkit nem érhet meglepetésként, ha csatornaváltás közben elkap egy-egy jelentet a Beethovenből, a Nicsak ki beszél?-ből, az Igazából szerelemből, a Babe-ből, de még az egyik Ace Ventura filmet is el tudom képzeni. A lista végtelen, nem sorolnám tovább.... Az új évezred új kedvenceket szült, animációs barátaink (Shrek, Madagaszkár, Jégkorszak, stb) sem maradnak ki a karácsonyi fergetegből, mint ahogy régi ismerőseink  - gondolok itt elsősorban Bud Spencerre és Terence Hillre - sem feledkeznek meg szórakoztatásunkról karácsonyról karácsonyra. De nem csigázom tovább az idegeket, íme az idei kínálat!

December 24

Kezdjük a közszolgálattal. Az m1-en kora délután Sissi kezdi meg a karácsonyi filmek sorát (mintha húsvétkor is Sissi ment volna, nem?). Lesz "kölyökREX", Jézus születése és élete, az esti főműsoridős film pedig a Diótörő 2007-es változata. A Dunán régi ismerősök tehetik meghittebbé az ünnepet, Tüskevár délelőtt, a Váratlan utazásos Hetty néni délután várja a nézőket, az este pedig egy angol családi filmé lesz. Az ATV-n Ben Hur került a kínálatba.

MTV: Sissi, Rex, a kölyökfelügyelő, Jézus, Diótörő

DUNA TV: Tüskevár, Boldog karácsonyt, Hetty néni!, Egy varázslatos karácsony

ATV: Ben Hur

A legnépszerűbb kertévéken már reggeltől filmdömping lesz. A TV2 az esti műsorsávban Shrekkel ünnepel, az RTLKLUB Kevin és a kétbalkezeslábas betörők ádáz harcát tűzte műsorára. A Viasat3-on délután lesz A Grincs, majd Asterix olimpiai szereplését izgulhatjuk végig, az esti kínálatban pedig az egyik legkedveltebb romantikus film, az Igazából szerelem lesz látható.

TV2: Gézengúzok karácsonya, Csillagpor, Don Quijote szamarancsa, A pót télapó, Apát kérek karácsonyra, Shrekből az angyal, Shrek a vége, fuss el véle, Nanny McPhee – A varázsdada, P.S. I Love You

RTL KLUB: Mikulás szabadságon, Mary Poppins, Télbratyó, A születés, Mi a manó, Reszkessetek betörők, Ízlések és pofonok, Cserebere szerelem

VIASAT3: Ezüst csengetjük, Kőagy őrnagy, A Grincs, Tappancsok, Asterix az Olimpián, Igazából szerelem, Tapló Télapó

Érdemes még a nézettebb, kisebb kertévék karácsonyi filmkínálatából is szemezgetni. A Story-n szintén látható lesz Hetty néni karácsonya, este  pedig a Mikulás lánya szórakoztat bennünket. A Cool TV-nek is szép a repertoárja, lesz Bud Spencer-Terence Hill, Harry Potter és Taxi 3. A Film+-on az akciófilmektől várják a nézettséget, többek között az Ovizsarú, a Superhero, a Die Hard 3 kerül vetítésre. A két legfiatalabb kertévé közül a SUPERTV2 készült nagyobb intenzitással az ünnepre, reggel a Kiskarácsony mindenáron nyitja a napot, este pedig Stuart, a kisegér szórakoztat bennünket. Az amúgy nem túl sok háztartásban elérhető RTLII-nél valószínű úgy gondolták, a testvércsatornák kínálnak elég karácsonyi filmet, így ők ezen már nem agyalnak. Estére a Titanic van kiírva, de infom nincs arról, hogy ez a Leonardo DiCaprios verzió e vagy sem....

Story4 TV: Boldog karácsonyt, Hetty néni!, Miniszoknyás Mikulás, Szerelem a végzetem, Miss Daisy sofőrje

Cool TV: Ki a Télapó?, Palimadár, Nincs kettő négy nélkül, Harry Potter és az azkabani fogoly, Taxi 3, A szállító, Die Hard 3

Film+: Karácsonyi rémek, Szeretném, ha szeretnél, Bakancslista, Ovizsaru, Superhero, Die Hard 3, Taxi 3.

SUPERTV2: Kiskarácsony mindenáron, Minizsenik, Bingó, Stuart Little kisegér 2, Kelekótya karácsony

RTL II: Titanic

Akinek ez a kánaán nem kánaán, annak érdemes a port.hu-n szemezgetni a többi csatorna kínálatából is!

Folyt. köv.

A Gin & Juice egy olyan blog kíván lenni, amely a szerzőt aktuálisan foglalkoztató témákról szól és a "bármikor, bármit, bármiért" kategóriába tartozik.