Európa-bajnoki bronzérmet szerzett a magyar női kézilabda válogatott! Hét év után ismét dobogóra állhattak a lányok, reméljük egy újabb szép korszak veszi ezzel kezdetét. Ilyenkor a szurkoló minden korábbi kudarcot elfelejt, megszépül a világ, amely most bronzban csillog. A szerbek elleni meccs nem volt könnyű, az Eb házigazdái mindent megtettek azért, hogy hazai pályán megszerezzék a harmadik helyet. Habár eldönthettük volna a mérkőzést a rendes játékidőben, mikor kettővel vezettünk, azonban csaknem sikerült háromra növelni az előnyt, közben pedig a szerbek szépen ikszre hozták a meccset. Jöhetett a hosszabítás, az első 5 percben azt hiszem sokunk száját elhagyhatta az a mondat "innen szoktunk kikapni", de aztán összekapták magukat a lányok.

A kapusteljesítmény talán az eddigi legrosszabb volt az Eb-n, először Kiss, majd Herr állt a kapuban, de egyikőjük sem tudott kiemelkedőt alkotni. (Pálinger kellene ide! - sóhajtozott egyik szurkolótársam.) A jobbszélen szintén felejthető teljesítményt láthattunk Kovacsicz Mónikától - nem is értettük miért hozta vissza őt KEB a második félidőre... Na de a hosszabítás utolsó 5 percében, épp ők voltak azok, akik megmutatták, mennyire akarják a győzelmet! Kiss újra beállt a kapuba a hajrára, mindjárt fogott is pár labdát, elől pedig végre gólokat dobtunk. Kovacsicz parádésan kapott el egy passzt a levegőben, s ügyelve arra, hogy ne lépjen vonalra, a kapuba juttatta a játékszert. Majd kiharcolt egy büntetőt, amit Görbicz értékesített. Másfél perccel a vége előtt kettővel mentünk, a szerbek támadtak, de Tomori kivette a kezükből a labdát, a többnyire csak védekezésben pályán lévő Szekereshez passzolta azt, aki belőtte az újabb gólunkat. Ekkor már tudtuk, megvan a bronz. Kiss azért még védett egyet, Tomori pedig meglőtte a hetedik gólját is. A szerbek még lőttek egyet, de ekkor a lányok már összeölelkezve ünnepeltek a kispadon, aztán jöhetett a örömtánc és KEB levegőbe dobálása. Megnyertük, megvan a bronz!!!

Külön ki kell emelnem Rédei-Soós Viktóriát. Tegnap érthetetlen módon egy percet sem töltött a pályán a norvégok ellen, ma azonban klasszis teljesítményt nyújtott. Az egész meccsen remekül és bátran játszott, de amit a hosszabításban művelt, az fantasztikus volt! Az első öt percben tulajdonképp ő egyedül tartott minket meccsben, lőtt mindenhonnan, nem remegett meg a keze a téttől és hál' Isten be is jöttek a lövései. Le a kalappal előtte, mint ahogy az egész CSAPAT előtt is!

Gratulálok a lányoknak, és köszönjük ezt a csodálatos bronzérmet, amit karácsonyra kaptunk tőlük!

Pár szó a döntőről...

Az Európa-bajnokság döntőjében végül az a két csapat jutott, akik a londoni olimpia döntőjében idén már egyszer találkoztak. Akkor Norvégia három góllal verte Montenegrót, most azonban a délszláv csapat nem hagyta magát. A döntő bővelkedett a fordulatokban, hol a norvégok, hol a montenegróiak kezében volt a vezetés, azonban 60 perc elteltével döntetlent mutatott az eredményjelző. A következő 10 percben sem született döntés, jött az újabb ráadás. Már-már azt hihettük, hetesek fognak döntei az Európa-bajnoki címről, azonban Montenegró megrázta magát és végül megtörte Norvégia 2004 óta tartó egyeduralmát az európai kézilabda felett.

Ha ránézünk a végeredményre, nyugtázhatjuk, valóban visszatértünk a kézilabda-elitbe, hisz csak a két olimpiai döntős előz meg minket. Januárban pedig a fiúkon a sor, reméljük ők is megörvendeztetnek majd bennünket egy jó világbajnoki szerepléssel! Hajrá magyar kézilabda!

Képek: Magyar Kézilabda Válogatott, Kovács Anikó

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.