Atlanta tisztán él az emlékezetemben. Barcelonáról halvány emlékeim vannak. Szöult csak később láttam. 4 éves voltam akkor, 1988-ban, amikor Magyarország sportolói 8 év után ismét olimpián vettek részt...

1984-ben, Los Angeles-ben nem lehetett ott Magyarország, miután a "nagytestvér", Szovjetunió bojkottálta azt, és "barátaik" is velük tartottak. Mire 1988-ban eljött Szöul, már egy új nemzedék képviselte a magyar színeket, méghozzá igen eredményesen. Nem tudom, milyen volt a közhangulat akkor, úgy gondolom idehaza mindenki nagyon várta a nyári - vagyis őszi - olimpiai játékokat. Azt sem tudom, számított e közvélemény arra, hogy 11 arany-, 6 ezüst-, és 6 bronzérmet szereznek majd sportolóink. Azt viszont igen, hogy azóta is szívesen emlékszünk erre az olimpiára.

Hiába telt el 8 év az utolsó olimpiánk óta, és hiába vonult vissza időközben a lólengés kétszeres olimpiai bajnoka, Magyar Zoltán, a versenyszámot ismét egy magyar nyerte. Hármas holtversenyben méghozzá, hisz rajta kívül a bolgár Geraszkov és a szovjet Bilozercsev is maximális pontot kapott a gyakorlatára. Kajak-kenuban holtverseny fel sem merülhetett, hisz Gyulay Zsolt K-1 500 méteren, és a férfi kajak négyes (Ábrahám Attila, Csipes Ferenc, Gyulay Zsolt, Hódosi Sándor) is magabiztosan győzte le ellenfeleit. Ábrahám Attila és Csipes Ferenc párosban még egy bronzérmet is szerzett, a női kajak négyesünk (Géczi Erika, Kőbán Rita, Mészáros Erika, Rakusz Éva) pedig ezüstérmes lett. Hasonlóan jól szerepeltek vívóink is, mondhatnám, a tradícióknak megfelelően. Kardcsapatunk (Bujdosó Imre, Csongrádi László, Gedővári Imre, Nébald György, Szabó Bence) ugyanis aranyérmes lett, a férfi tőrcsapatunk ( Busa István, Érsek Zsolt, Gátai Róbert, Szekeres Pál, Szelei István) és a női tőrcsapatunk (Jánosi Zsuzsa, Kovács Edit, Stefanek Gertrúd, Szőcs Zsuzsa, Tuschák Katalin) pedig bronzéremmel térhetett haza. Utóbbiből sportlövőink is gyűjtöttek kettőt, Kovács Zoltán a gyorstüzelő pisztoly, Záhonyi Attila pedig a kisöblű sportpuska versenyében végzett a harmadik helyen. Szintén bronzzal gazdagodott Isaszegi Róbert, ökölvívó is.

Jancsó József és Messzi István súlyemelésben jeleskedett, teljesítményüket pedig egy-egy ezüstérem fémjelezte. Kötöttfogású birkozónk, Komáromi Tibor világ-, és Európa-bajnokként érkezett Szöulba, ott azonban be kellett érnie egy második hellyel. A sportág mégsem maradt aranyérem nélkül, hisz ami nem sikerült Komárominak, sikerült Sike Andrásnak. Martinek Jánosnak pedig Szöulban kétszer is, hisz az öttusa egyéni és csapatversenyében is a dobogó legfelső fokára állhatott. Utóbbi eredményt Fábián Lászlóval és Mizsér Attilával közösen érték el. Úszóink azonban csak magukra számíthattak a medencében. Először Darnyi Tamás ugrott a vízbe, 400 vegyessel kezdett, és nyert, méghozzá világcsúccsal. Majd pár nappal később ugyanezt megismételte 200 vegyesen is. Ekkor már nemcsak ő, de Szabó József is olimpiai bajnoknak mondhatta magát, ő a 200 mell döntőjében diadalmaskodott. 100 méteres mellúszásban Güttler Károly révén egy ezüstöt szereztünk, valamint női 100 háton az első olimpiáján szereplő, 14 éves Egerszegi Krisztina is begyűjtött egy második helyezést. Azt hiszem tőle már ez is hatalmas eredmény volt, aztán jött a 200 hát döntője. És jött a "picilány", "Egérke" is, és az esélyesebbnek tartott NKD-s úszónők előtt olimpiai bajnok lett!

"Ilyen nincs, és mégis van!" - mondta a célba érkezésekor Török László. Még most is libabőrös vagyok, ha hallom a közvetítést, ha látom Egerszegi úszását. De Szöul nemcsak emiatt maradt emlékezetes, hanem amiatt a remek teljesítmény miatt, amelyet sportolóink nyújtottak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.