Tombolt a közönség. Persze, hogy tombolt. Hisz a páston Szilágyi Áron vívott. Olimpiai bajnokunk, aki a hazai rendezésű vb-n arra készült, hogy megszerezze élete első egyéni világbajnoki címét. Bronzéremmel a nyakában távozott, egy nagyon szépen csillogó bronzéremmel.

Egy évvel azután rendezik a vívó világbajnokságot Budapesten, hogy Szilágyi Áron Londonban olimpiát nyert kardvívásban. Persze, hogy kíváncsiak rá a magyar emberek, akiknek tavaly hatalmas örömet szerzett. Zúgott is a "Hajrá Áron" egész nap a zsúfolásig megtelt SYMA csarnokban. Áron pedig ment előre, pedig a nyolcaddöntőben már azzal az Aldo Montanoval találkozott, aki 2004-ben Nemcsik Zsoltot verte meg az olimpiai döntőben. Na de Áronnal nem bírt most a legjobb 16 között. A negyeddöntőben magyar párharcra került sor, így a nap folyamán remeklő Gémesi Csanádon keresztül vezetett Áron útja az elődöntőbe. Talán ezek az asszók a legnehezebbek, hisz mégiscsak egy honfitárs áll a másik oldalon. Hovatovább a csapattárs, akivel pár nap múlva már egy közös célért küzdenek majd. A nézőtérről is csak egy-egy biztató taps érkezett olykor, egy másik magyar ellen, hogy is lehetne drukkolni. Szilágyi Áron győzőtt és várta ki lesz az ellenfele. Az egyik páston ugyanis még zajlott az asszó az orosz Kovalev és a magyar Szatmári András között. A 20 éves kardozó egy tusra volt attól, hogy Szilágyi ismét egy honfitárssal találja szembe magát, immáron a döntő küszöbén. De Kovalev jött, és a végén épp úgy, mint András ellen, egy döntő tussal nyert.

Szilágyi Áron világbajnoki bronzérmes lett Budapesten. A közönség azért jött, hogy lássa, és a nap végén ünnepelje. Ünnepelték is, mert megérdemelte. Szép volt Áron!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.