2013.08.13. 00:58
Egy aranyérem utóélete
Hihetetlen fontos győzelem volt. Valahogy kellett, mint egy falat kenyér. Az egész ország erről beszél azóta is. A magyar férfi vízilabda válogatott azzal, hogy megnyerte a világbajnokságot, nemcsak egy aranyérmet szerzett Magyarországnak, annál sokkal többet adott a társadalomnak.
Azt hiszem nagyobb eufória csak akkor lenne Magyarországon, ha a labdarúgó válogatottnak sikerülne végre kijutnia egy nagy világversenyre. Igen, ez esetben már ez is hatalmas örömet szerezne az országnak, míg más sportágak esetében az elvárás minimum a dobogó. Vízilabdában annak is a legfelsőbb foka. Hisz abban mi vagyunk a császárok. Londont követően sokan talán kérdőjelet tettek a mondat végére. Lezárult egy nagy korszak, az aranygeneráció utolsó fecskéi is elköszöntek a válogatottságtól. Persze még így is akadt néhány olimpiai bajnok a keretben, illetve Madaras Norbi egyedüliként világbajnoknak is mondhatta magát. Tanulni kellett az új neveket, az addig ismerős arcok helyett idegenek köszöntek vissza a medencéből. Nem voltak velük szemben nagyok az elvárások, sőt, többen voltak azok, akik még az elődöntőbe sem várták a csapatot. Aztán jött a csoda. Ámultunk, és talán nem is hittük el, hogy játszik ez a megfiatalított együttes. Visszakaptunk tőlük valamit, ami már egy ideje elveszett: az igazi magyaros vízilabdát! Újra csapatként funkcionált a válogatott, a "mindenki egyért, egy mindenkiért" iskolapéldája volt ez.
Ők pedig példával szolgáltak sporttársaiknak is. Boczkó Gábor a televízióban nézte a döntőt, és mint elmondta, a hazai rendezésű vívó vb előtt a vízilabdások győzelme inspirálóan hatott rá. Bár párbajtőrőzőnknek az egyéni verseny nem úgy sikerült ahogy szerette volna, csapatban végül felért a csúcsra, és megszerezte élete első világbajnoki aranyérmét. Nemcsak neki, de az U19-es férfi kézilabda válogatottunk számára is pozítiv példával szolgálhatnak vízilabdázóink. Ezt Kovács Péter, szövetségi edző is hangsúlyozta a szintén Magyarországon zajló utánpótlás torna kezdete előtt. És akkor még nem esett szó az U20-as vízilabda válogatottunkről, amely számára akkora erőt is adhat a felnőtt csapat vb győzelme, hogy a korosztályos világbajnokságon akár a fiatalok is a csúcsra juthatnak majd.
Dániában a női kézilabda válogatottat már rég nemzeti kincsé avatták. Magyarországon is bőven eljött annak az ideje, hogy a férfi vízilabda válogatottat az ország legbecsesebb értékeként tartsuk számon. Hisz képes hosszú időre boldoggá tenni egy nemzetet. És ez nagyon sokat számít.
Szólj hozzá!
Címkék: vízilabda
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.