Mindkét csapatunk az elődöntőben! Mit is kívánhatna ezután még egy mezei vízilabda szurkoló? Csak azt, hogy mindkét csapatunk jusson a döntőbe!

A magyar női vízilabda válogatottnak ez már ma sikerülhet, hisz este háromnegyed tízkor a világbajnokságnak otthont adó spanyolok ellen ugrik vízbe a csapat. A lányok ellentmondást nem tűrő játékkal verték a hollandokat, így joggal bizakodhat mindenki, hogy a döntőbe jutás is elérhető számukra. Könnyű meccsre azonban senki sem számíthat, erősek a spanyolok, főleg otthon. Félő, hogy egy kis hátszelet is kapnak majd a vízpartról, mint ahogy Hollandiát is megtámogatták a kedves sporttársak a negyeddöntőben. De valószínű a Merész-csapat erre is felkészült, és ha továbbra is jól és fegyelmezetten játszik, akkor akár az atyaúristen is fújhatja azt a bizonyos sípot.

A magyar férfi vízilabda válogatott 15 év után komoly átalakuláson esett át, és valljuk be - én elismerem -, vannak kétségeink afelől, hogy milyen teljesítményre képes az új csapat. Amit azonban a görögök elleni negyeddöntőn láttunk, az gyönyörű volt. Már-már a régi időket idézte. Tartottunk a görögöktől - a közvélemény mindenképp -, volt is ennek alapja, hisz az elmúlt időben kétszer is kikaptunk tőlük, és hát azért megnyerték azt a csoportot, amelyben Montenegro és Spanyolország is az ellenfeleik között volt. Állítólag abban erősek, hogy jól használják ki az emberelőnyöket. Meglehet, de ezt ellenünk nem tudták bebizonyítani. Főleg a remek magyar védekeznésnek és kapusteljesítménynek köszönhetően. 9-3 lett a vége, a görögök mind a három góljukat emberelőnyből szerezték. Eddig rendben is lenne a fenti állítás, de a meccs folyamán nem három, hanem tizenöt alkalommal voltak többen a medencében, mint a mieink! A végén már mindent mellé lőttek, vagy ha nem, akkor ott volt Nagy Viktor a kapuban és védett. 80 százalékkal! Elől pedig az emberelőnyös gólok után jöttek az akciógólok is, néha olyan szituációból, ami már elveszettnek látszott. De nem Varga Dénesnek, aki a negyedik negyed elején akkor ejtette a kapuba a labdát, amikor már senki sem hitte volna, hogy lesz egyáltalán lövés. Főleg nem a görögök. Talán ez volt az a pont, amikor széles mosoly ült ki a szurkolók arcára, mert a fiúk olyan magabiztosan vízilabdáztak, hogy tudta mindenki: ez megvan! Ezek után azonban már nagyobbat is merünk álmodni, különösen annak a tükrében, hogy a horvátok csak hosszabításban tudták megverni az ausztrálokat és a játékuk sem tűnt túlságosan acélosnak. Persze ettől még a négy között bármi megtörténhet, így az is, hogy bejutunk a döntőbe. PONT.

Ennyi dícséret után a végére tartogattam egy kritikai megjegyzést is, ami elsősorban a vízilabda szabályalkotóit érinti: szép játék a vízilabda, de kontrafault szabály nélkül még szebb lenne. Maga az ötlet nem rossz, csak valahogy rosszul alkalmazzák. Például a magyar-görög férfi mérkőzésen sokszor hasznos volt, és akkor fújták a bírók, amikor kellett, és általában nem is ebben a szakágban van gond vele. A nőit egyszerűen megöli, unalmassá teszi. A néző ugyanis nem akar ide-oda úszkálást nézni, márpedig sokszor csak ezt látja. Másik hátulütője, hogy tökéletes eszköze annak, hogyan nyúlhatnak bele a bírók a mérkőzésbe. Persze ez igaz a sima faultra is, de abból legalább akció következik, míg az ide-oda úszkálás alatt legfeljebb az idő fogy...

Ma azonban reményeink szerint nem a bírók, nem a kontrafault, és nem is a spanyol válogatott lesz az est főszereplője. A magyar női vízilabda válogatott nagyon erős. Ezt pedig be kell bizonyítani az elődöntőben is!

Kép forrása: waterpolo.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.