Aki esetleg olvasná a blogot és várja a korábban elkezdett, de még be nem fejezett témákat (Sport 2012, tehetségkutatók), azokat megnyugtatom, arra is sort kerítek majd. Na de most egy ezeknél fontosabb esemény veszi kezdetét a mai nappal.

A sportélet 2013-ban sem állhat meg, s bár a magyar sportbarátok számára ez az év nem úgy kezdődött, ahogy azt szerettük volna, ennél rosszabb talán már nem történhet, így már az új év elején túl vagyunk a nagy sokkhatáson. Természetesen a FIFA által zártkapus meccsé avanzsált igen fontos magyar-román VB-selejtezőről van szó, de miután véleményem szerint ez a játszma még nincs lejátszva, így erről nem is szeretnék többet írni. Koncentráljuk inkább a 2013-as férfi kézilabda világbajnokságra, amely ma a Spanyolország-Algéria mérkőzéssel veszi kezdetét, a mieink pedig a holnapi nap folyamán Egyiptom ellen lépnek először pályára.

Azt hiszem nem nagy bátorság kimondani, a lányok decemberi EB-bronzos sikere után a magyar szurkolótábor a fiúktól is a négybe kerülést várja - bár a szövetség a nyolc közé kerüléssel is elégedett (?) lenne már. Nem szeretnénk persze a fiúk vállára terhet tenni, de az olimpiai negyedik hely után, ahol megmutatta a csapat, hogy bármilyen helyzetből képes megnyerni egy meccset (lásd magyar-izland negyeddöntő), ők is kimondták, itt az ideje a világbajnokságon is letenni a névjegyüket. A magyar férfi kézilabda válogatott már jó ideje nem maradt le egy világversenyről sem - maradjon ez így még jó sokáig -, bár az Európa-bajnokságon a 8., a világbajnokságon pedig a 6. helynél előrébb nem sikerült végezni az elmúlt hat évben.

Legutóbb a 2011-es világbajnokságon a társaság a hetedik helyet szerezte meg. Az első csoportkörben viszonylag könnyebb ellenfelek vártak kéziválogatottunkra, Japán és Brazília papíron nem okozhatott gondot, mint ahogy gyakorlatban sem tette. A tornát a nagy mumus, Izland ellen kezdtük, ki is kaptunk tőlük simán (azóta azért már mi is vertük őket, ráadásul igen fontos ki-ki meccsen), majd jöttek a norvégok, akik ellen mindig úgy megyünk pályára, hogy meg tudjuk őket verni, de az is megeshet, hogy ők vernek meg minket. Ezúttal nekünk jött ki a lépés, mint ahogy az akkoriban nagyon fogadkozó, magát a kézilabda-világelitnek megmutatni akaró osztrákok ellen is. Csoportmásodikként mentünk a következő körbe két ponttal a zsebünkben. Csak a tisztánlátás végett, a lebonyolítás szerint minden csoportból három csapat jutott a középdöntős csoportkörbe, mi pedig a Franciaország-Spanyolország-Németország trióval gazdagodtunk. Nem mondhatom, hogy örültünk, de a sorsolásra ránézve tudtuk előre. Túl sok babér itt már nem termett nekünk, a franciák simán vertek bennünket, mint ahogy a spanyolok is, és csak az akkor már vergődő, majd az olimpiáról lemaradó németeket sikerült felülmúlnunk. A francia-spanyol kettős ment az elődöntőbe, mi pedig bár azonos pontszámmal zártunk Izlanndal, jobb gólkülönbségüknek, vagy az egymás elleni eredménynek köszönhetően ők játszhattak az 5-6 helyért, nekünk pedig maradt a 7-8 hely valamelyike. A korábbi Vb-ezüstérmes lengyelekkel kellett megküzdenünk a jobb helyezésért, ami nemcsak egy helyosztó volt, hanem azzal a téttel bírt, hogy ha megvan a hetedik hely, akkor biztos résztvevői vagyunk az olimpiai selejtezőtornának. Megtették a fiúk, amit meg kellett tenni, verték a lengyeleket, így a következő évi Európa-bajnokságon már nem kellett azon izgulni, hogy meg legyen a kvalis kvóta. Később aztán kiderült, hogy a 8. hely is elég lett volna hozzá, de ez már mindegy is, azóta ugyebár olimpiai negyedik helyezetnek mondhatja magát a csapat.

Az a csapat, amelynek kerete alig változott az olimpiához képest. Nagy hiányzóink azért vannak, gondolok itt elsősorban a válogatottat lemondó Fazekas Nándira, vagy Iváncsik Tamásra, de a védekezés egyik oszlopa, Ilyés Ferenc is kidőlt a sorból. Van viszont Nagy Lacink, aki ugye világversenyen az olimpián tért vissza a válogatottba hosszú idő után, illetve a csapat magját azok az utánpótlás szinten világbajnoki bronzérmet szerző játékosok alkotják, akik már olyan régen együtt játszanak, hogy úgy ismerik egymás játékát, mint a saját tenyerüket. Abból a bizonyos 2005-ös junior csapatból mára többen a felnőtt válogatott meghatározó játékosai lettek. Itt van mindjárt a kapuban Mikler Roland, aki méltó utódja Fazekasnak, ha kell, meccseket tud eldönteni, mögötte pedig ott van az a Tatai Péter, aki korábban már vett részt világversenyen, de talán most jön el az ő ideje. Ne feledkezzünk el azonban a tartalékként utazó Liszkai Szilveszterről sem, hisz ha cserélni kellene ezen a poszton, akkor ő is egy jó alternatívát jelent.

A beálló posztot Zubai Szabolcs már az olimpia alatt is megoldotta egyedül, de a világbajnokságon ott fog ülni a kispadon az a Szöllősi Szabolcs, aki Tataihoz hasonlóan ezen a versenyen megmutathatja tudását. Ugyanez a lehetőség megadatik az olimpiáról lemaradó, de a franciaországi légióskodása alatt szárnyakat kapó, és a felkészülési meccseken őrületesen játszó Nagy Kornélnak is. Ő az a játékos, aki balátlövő és irányító poszton is bevethető, és a védekezésére sem lehet panasz. Ilyés távollétében szintén lehetősége van a bizonyításra a hosszú idő óta a keretben és világversenyeken is szereplő Putics Barnának. Az olimpiára utólag lett nevezve, de már ott megmutatta, lehet rá számítani. Most itt a lehetőség, hogy akár kezdőként lépjen pályára egy-egy meccsen. Vele kapcsolatban azonban el kell mondani, hogy védekezésben rendszerint cserélni kell, de ez igaz a másik oldalon szereplő Krivokapics Miloradra is. Ő egyébként is általában csereemberként lép pályára, játékával azonban eddig is fontos meccseken tudott hasznára lenni a csapatnak, ez reményeink szerint most sem lesz másképp.

Mint ismeretes Iváncsik Tamás ősszel lemondta a válogatottságot, Gulyás Péter ugye az olimpián lecserélésre került, azóta pedig nem merült fel a neve a keretben. Így Harsányi Gergő, az újdonsült csapatkapitány egyedül maradt a jobbszélső poszton, s bár az olimpián is sikerült megoldani a feladatokat váltótárs nélkül, azért a világbajnokság remélhetőleg egy hosszabb menet lesz, így mindenképp szüksége lesz pihenésre. Az ő helyettesítését a felkészülési meccsekből kiindulva a kapitány az egyik jobbátlövőnkkel kívánja megoldani, vagy Krivokapics, vagy Mocsai Tamás jöhet számításba, utóbbi az olimpián is játszott már szélen. Jobbátlövő poszton egyébként négyen utaznak, Nagy László helye elvitathatlan mind támadásban, mind védekezésben, mögötte Mocsai klasszis teljesítményre képes, Ancsin Gábortól pedig leginkább az az elvárás, hogy szokja a világversenyek atmoszféráját és gyűjtse a tapasztalatokat. Irányító poszton sem állunk rosszul, bár Császár Gábor kisebb sérüléssel küzdött a felkészülés során, mostanra már teljes értékű munkát végez. Távollétében Lékai Máté megmutatta, lehet rá számítani és nem okoz neki gondot, hogy nyomás alatt játszon és irányítsa a csapatot. Rá egyébként is a kezdetektől jellemző a vakmerőség, a bátorság, soha nem láttam rajta, hogy megijedt volna a rá váró feladatoktól. Ez nem fordulhat elő balszélsőinkkel sem, hisz mindketten rutinos játékosok és az olimpián is ebben a felállásban játszottak a mérkőzéseken. Ha Iváncsik Gergő és Vadkerti Attila jó formában játszik, akkor a bal oldalon nyugodtan építhetünk majd a szélsőjátékunkra. Végül, de nem utolsó sorban, a védekezés oszlopáról is essen néhány szó. Schuch Timuzsint idehaza a 2012-es év legjobb védőjátékosának választották, nem érdemtelenül, hisz mind klubcsapatában, mind a válogatottban évek óta meghatározó tagja a védelemnek. Most is kulcsfeladat hárul rá a kívánt siker elérésében.

Végezetül nézzük az esélyeket. A 2013-as világbajnokság lebonyolítása némi átalakításon esett át, vagy ha úgy tetszik visszatért a klasszikus változathoz. Ez azt jelenti, hogy az első körben 4x6-os csoportokra osztják a csapatokat, Magyarország e szerint a D jelű csoportba került a házigazda spanyolokkal, horvátokkal, algírokkal, az egyiptomiakkal és az ausztrálokkal egyetemben. Minden csoportból négy csapat megy tovább a korábbi hárommal szemben, de most nem egy középdöntős csoportkör következik, hanem egyenes kieséses rendszerben menetelhetnek a döntőig a nemzeti együttesek. A papírforma alapján a csoportból való továbbjutás kötelező, a spanyol-horvát kettőstől eltekintve a többi csapattal szemben mi vagyunk az esélyesek. A csoportkör után a nyolcaddöntőben a Szerbia, Szlovénia, Lengyelország, Dél-Korea négyesből kaphatunk ellenfelet, a statisztika alapján bámelyik verhető számunkra, de ha rossz napot fogunk ki, akkor bármelyiktől ki is tudunk kapni. Utóbbi felvetést felejtsük is el, maradjunk annál, hogy bejutunk a legjobb nyolc közé. Ezzel ugye már teljesülne a kézilabda szövetség elvárása, de épp itt kellene majd egy olyan bravúrt bemutatni, amit az olimpián Izland ellen láttunk. Még korai lenne azt elemezgetni ezen a ponton ki jöhet szembe velünk, de ha a franciákat, a dánokat és mondjuk az izlandiakat elkerülnénk, akkor ismételten egy olyan ellenfélbe botlanánk, ahol tényleg az aznapi forma dönthet.

Ami biztos, a spanyolok a hazai rendezésű vb-n a minél jobb eredmény elérésére fognak törekedni. Az is, hogy az olimpiai ezüstérmes svédek nem vesznek részt az aktuális világversenyen, mint ahogy a tágabb elitbe tartozó norvégok sem. A skandinávoknál maradva a dánok és az izlandiak a számukra csalódást jelentő olimpiai szereplés után valószínűleg meg akarják mutatni az erejűket, a franciák és a horvátok esetében azonban nem vagyok biztos abban, hogy mindent erre a világbajnokságra tesznek fel. Kérdéses mennyi hiányzójuk lesz majd, mennyi fiatalt kívánnak beépíteni a csapatba. Az persze egy percig sem kérdéses, hogy ők ugyanúgy nyerni jönnek, mint tették ezt az elmúlt években. Több olyan csapat is van a mezőnyben, akik Londonban nem mutathatták meg magukat, ezek között vannak a németek és a lengyelek, akik jeleneleg fekete lónak számítanak, hisz az elmúlt évben többnyire a csapatépítkezés lehetett mindkét együttesnél az elsődleges feladat. Aztán ott van a 2012-es EB meglepetéscsapata, Macedónia, vagy az olimpiai résztvevő Szerbia és a hasonló játékerőt képviselő Szlovénia is. Őket sem lehet leírni, mint ahogy Montenegró is képes lehet bravúrokra. Oroszország kézilabdázása jelenleg gödörben van, de csapatuk ott van a Vb-n, mint ahogy a Rutenkával felálló fehéroroszok is, meglátjuk mire lesznek képesek ebben a mezőnyben. A férfi tornákon nem volt eddig jellemző, hogy a legjobb nyolc között Európán kívüli csapat beleszólhatott volna a küzdelmekbe, ha mégis megtörténik, akkor erre Argentína, Tunézia, Egyiptom lehet talán képes, míg Algéria, Dél-Korea vagy a sportba rengeteg pénzt ölő Katar kerülhet még tűzközelbe, Brazília, Chile, Szaúd-Arábia és Ausztrália esélyei azonban csekélyek akár a csoportkörből való továbbjutásra is.

Tehát ma 19.00 óra, Spanyolország - Algéria, ezzel indul a 2013. évi férfi kézilabda világbajnokság, míg a mieink a holnapi napon kezdik meg a szereplést az Egyiptom elleni mérkőzéssel. (Sport1, 17.30)

 Képek forrása: Kovács Anikó-MTI, handballspain2013.com

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.