Pár nappal korábban még könnyeivel küszködött. Talán ma is. De már nem egy vereség miatt. Mert most győzött. Megvan, amire vágyott. A világbajnoki aranyérem.

Boczkó Gábor végtelenül el volt keseredve, miután a párbajtőr egyéni versenyében csak a negyeddöntőig jutott. Sosem nyert még aranyérmet nagy világversenyen, pályafutása vége felé Budapesten szerette volna megszerezni azt. Persze tudta ő is, még előtte a csapatverseny.

Az Imre Géza, Rédli András, Boczkó Gábor és Szényi Péter alkotta párbajtőr csapat a nap elején még csak egy volt a sok közül. A nap végére azonban az az egy lett, amely megnyerte a világbajnokságot. A döntőben Boczkó vívta az utolsó asszót. Úgy lépett a pástra, hogy tudta, talán élete legfontosabb és legnehezebb három perce vár rá. Ennyi választotta el az álomtól, a világbajnoki aranyéremtől. A végén talán az elvesztett döntők fájdalma is kitört belőle. Az a pillanat azonban az örömé volt. A felhőtlen örömé. Boczkó Gábor ugyanis végre világbajnok lett!

BeFunky_1170821_192474170928754_2052669629_n.jpg.jpg

Esélyesek voltak a végső győzelemre. De be kellett érniük a hetedik hellyel. Csalódottak voltak, hisz csak egy tus hiányzott az elődöntőbe jutáshoz...

kard.jpg.jpgA Szilágyi Áron, Iliász Nikolász, Gémesi Csanád, Gáll Csaba alkotta kard csapatnak nagy tervei voltak. Nem titkoltan aranyérmet szerettek volna nyerni hazai közönség előtt. A végén azonban csak a hetedik helyet szerezték meg. Csalódottak voltak persze... De! Hány ország kard csapata lenne boldog ezzel a hetedik hellyel? Hányan csak álmodoznak arról, hogy a világon a hetedik legjobb kard csapatuk legyen? Miközben a miénk rendre a legjobbak között van...

Most nem sikerült érmet szerezni, de ez nem azon a bizonyos egy tuson múlott. A csapatsport már csak ilyen, nem mentes a drámáktól. A siker nem egy emberen múlik, hanem mindenkin, aki a csapat tagja. Ez pedig fordítva is igaz, a kudarcból is mindenki részesül. A közönség szeretete azonban már sokszor gyógyítólag hatott a lelki sebekre. Talán ez most is segít a fiúknak kicsit szebben látni a világot...

Szász Emesét több ezer magyar szurkoló ünnepelte. Mosolyogni tudott, de örülni még nem. Pár nap kell, hogy sikernek érezze a bronzérmet. Boczkó Gábor aranyat akart nyerni. Hoszú pályafutása során ez még sosem sikerült. Most sem. Sírt a színfalak mögött.

emese.jpg.jpgBoczkó Gábor 36 éves, saját bevallása szerint pályafutása lassan a végéhez ér. Háromszoros Európa-bajnoki ezüstérmes, a világbajnokságokról két bronzérme és egy ezüstérme van, az athéni olimpiáról pedig szintén egy ezüsttel térhetett haza, amit csapatban szerzett. Hihetetlen, de Boczkó Gábor nyakába még sosem akasztottak aranyérmet nagy világversenyen! Hazai közönség előtt szerette volna megnyerni az elsőt. Bizonyítani akart, hogy még mindig nagyon jó párbajtőrőző. Miután kikapott a negyeddöntőben, a színfalak mögött nem tudta leplezni az érzéseit. Könnyeivel küszködött...

Szász Emese lehengerlően vívott egész nap. Ő sem állhatott még sosem a dobogó legfelső fokára. Persze, hogy aranyat akart nyerni Budapesten. Az elődöntőben 13-13-nál ellenfelével úgy határoztak, hogy egy tus döntsön a továbbjutásról. A "hirtelen halálban" aki először talál, az nyer. Emese vesztett. Mégis boldog volt, hisz hazai közönség előtt nyert egy bronzérmet. Örülni még nem tudott neki, ahhoz idő kell. De mosolygott...

 

 

Együtt élsz a játékkal. A csapat minden rezdülését figyeled. Te vagy az a bizonyos plusz, a nyolcadik játékos. Aki a lelátóról kiabálja torkaszakadtából, hogy "Hajrá Magyarok". Szurkolni jó! Egy csapatnak szurkolni talán a legjobb. Nem hiszed? Itt az alkalom, hogy részese légy ennek a varázslatnak!

Ha egy magyar ember szereti a sportot, akkor biztos lehet abban, hogy sok öröm fogja érni az életben. Sportnemzet vagyunk. De jó is ezt kimondani! Hidd el, lehetne másképp is, nem minden ország büszkélkedhet annyi világversenyen szerzett éremmel, mint mi, magyarok. Tudom, tudom, a labdarúgás manapság nem tartozik a kimagasló sportágaink közé. Ha már azonban a csapatsportoknál tartunk, akkor a kézilabdáról és a vízilabdáról már nyugodtan állítható: világszínvonalon játszuk! És nemcsak felnőtt csapatainkra igaz ez, hanem már az utánpótlásra is. Idén augusztusban pedig Magyarország két utánpótlás tornának is a házigazdája. A ma kezdődő U19-es férfi kézilabda világbajnokságnak Érd és Budaörs ad otthont, míg Szombathely az U20-as vízilabda világbajnokság résztvevőit fogadja augusztus 12-18 között. Mindkét csapatunkra érdemes odafigyelni.

Amikor Magyarország legutóbb utánpótlás férfi kézilabda világbajnokságot rendezett 2005-ben,  juniorjaink bronzérmet szereztek. Abból a csapatból ma már többen is alapembernek számítanak a felnőtt válogatottban, elég csak olyan neveket említeni, mint Mikler Roland, Zubai Szabolcs, Nagy Kornél, Schuch Timuzsin, Putics Barna, Gulyás Péter, vagy Császár Gábor. 2013-ban az ifjúsági válogatottunk mutathatja meg magát a világnak, a magyar közönségnek. Ki tudja, lehet pár év múlva már Faluvégi Rudolf, Borbély Ádám, Kovacsics Péter, vagy Törteli Koppány küzd majd egy-egy felnőtt világversenyen a magyar csapat sikereiért. Szóval érdemes őket élőben buzdítani, hisz akár a "legendák első kéznyomának" lehetünk szurkolóként szemtanúi.

Miközben a magyar férfi vízilabda válogatott Barcelonában megnyerte a világbajnokságot, a junior vízilabdázóink felől is jó hírek érkeztek. A csapat ugyanis tornagyőzelmet ünnepelhetett egy olyan mezőnyben, ahol az ellenfelek között volt Olaszország, Horvátország, és Szerbia is. Márpedig ezek a csapatok utánpótlás szinten is nagyon jók, mi pedig mindegyiket megvertük a zágrábi tornán. Épp ezért jó előjelekkel várják juniorjaink a hazai világbajnokságot. Az ifjúsági kézilabdázókkal ellentétben ebben a csapatban ismertebb nevek is helyet kaptak, hisz Jansik Szilárdot és Német Tonit már Benedek Tibor is meghívta a felnőtt válogatott bő keretébe. Akiknek ezek a nevek mégsem mondanának sokat, akkor elég csak Bedő Krisztiánt említeni, aki Szombathelyen immáron felnőtt világbajnokként ugrik majd a vízbe.

Még nem legendák, de egyszer azok lehetnek. Miért ne lennél ott a legendává válás első lépéseinél? Három város - Érd, Budaörs, Szombathely -, két csapat és TE! A nyolcadik játékos, a szurkoló. Ott a helyed, élvezni fogod! Mert szurkolni jó a fiataloknak is!

944563_512946995433263_854250153_n.jpg

*Bővebben a következő linkeken olvashatsz a két utánpótlás világbajnoksággal kapcsolatban:

http://waterpolo.hu/

http://www.handballhungary2013.com/

Tombolt a közönség. Persze, hogy tombolt. Hisz a páston Szilágyi Áron vívott. Olimpiai bajnokunk, aki a hazai rendezésű vb-n arra készült, hogy megszerezze élete első egyéni világbajnoki címét. Bronzéremmel a nyakában távozott, egy nagyon szépen csillogó bronzéremmel.

BeFunky_null_1.jpg.jpgEgy évvel azután rendezik a vívó világbajnokságot Budapesten, hogy Szilágyi Áron Londonban olimpiát nyert kardvívásban. Persze, hogy kíváncsiak rá a magyar emberek, akiknek tavaly hatalmas örömet szerzett. Zúgott is a "Hajrá Áron" egész nap a zsúfolásig megtelt SYMA csarnokban. Áron pedig ment előre, pedig a nyolcaddöntőben már azzal az Aldo Montanoval találkozott, aki 2004-ben Nemcsik Zsoltot verte meg az olimpiai döntőben. Na de Áronnal nem bírt most a legjobb 16 között. A negyeddöntőben magyar párharcra került sor, így a nap folyamán remeklő Gémesi Csanádon keresztül vezetett Áron útja az elődöntőbe. Talán ezek az asszók a legnehezebbek, hisz mégiscsak egy honfitárs áll a másik oldalon. Hovatovább a csapattárs, akivel pár nap múlva már egy közös célért küzdenek majd. A nézőtérről is csak egy-egy biztató taps érkezett olykor, egy másik magyar ellen, hogy is lehetne drukkolni. Szilágyi Áron győzőtt és várta ki lesz az ellenfele. Az egyik páston ugyanis még zajlott az asszó az orosz Kovalev és a magyar Szatmári András között. A 20 éves kardozó egy tusra volt attól, hogy Szilágyi ismét egy honfitárssal találja szembe magát, immáron a döntő küszöbén. De Kovalev jött, és a végén épp úgy, mint András ellen, egy döntő tussal nyert.

Szilágyi Áron világbajnoki bronzérmes lett Budapesten. A közönség azért jött, hogy lássa, és a nap végén ünnepelje. Ünnepelték is, mert megérdemelte. Szép volt Áron!

 

Világbajnokok! Ha lett volna a nappali közepén egy medence, akkor valószínű beleugrottam volna. Így csak térden csúsztam a tévéig világgá kiáltva, hogy: VILÁGBAJNOKOK VAGYUNK!

A Kemény-korszak

1997eb.jpgElső vízilabdás élményemig egészen 1997-ig kell visszamenni, egy bizonyos Európa-bajnoki döntőig. Akkor is olimpia után voltunk. Atlantában negyedik helyet szerzett az a magyar férfi vízilabda válogatott, amely többre volt hivatott. A csalódást keltő eredmény után Kemény Dénes vette át a csapatot Horkai Györgytől, akivel azért az akkori válogatott két Európa-bajnoki ezüstött is szerzett 1993-ban illetve 1995-ben, valamint a világbajnokságon 5. helyet ért el 1994-ben. Az új kapitány új játékosokat hívott meg a keretbe, akik  a korábbi junior Eb-t (1994) és vb-t (1995) nyert fiatalok közül kerültek a felnőtt csapathoz. Fodor Rajmund és Kásás Tamás már az atlantai olimpián is részt vett, Kiss Gergely, Molnár Tamás, Steinmetz Barnabás, Székely Bulcsú, Vári Attila, valamint az egy évvel idősebb vb bronzérmesek közül Märcz Tamás és Kovács Zoltán azonban igazán ekkor kaptak komoly szerepet a magyar válogatottban. Mellettük immáron a rutint képviselte az olimpiai csapatban is szereplő Kósz Zoltán, Németh Zsolt, Tóth Frank, Varga I. Zsolt, Vincze Balázs és persze Benedek Tibor. Az új válogatott az új kapitánnyal az 1997-es Világkupa harmadik helyét szerezte meg, majd jött az Európa-bajnokság Sevillában. Ahol először megnyertük a csoportunkat Horvátország és Spanyolország előtt, így azonnal az elődöntőben találtuk magunkat. Az oroszokat 10-7-re vertük a döntőbe jutásért, majd következett Jugoszlávia immáron a fináléban. Én csak ezt az egy meccset láttam, de ez is elég volt ahhoz, hogy megszeressem a vízilabdát, és a csapatot. Naná! Hisz Európa-bajnokok lettek! 1977 után újra aranyat akasztottak egy világversenyen a magyar férfi vízilabda válogatott tagjainak nyakába. Persze ezt akkor nem tudtam, de nem is érdekelt, ünnepeltem a győzelmet.

bravo39.jpgGyőztes csapaton ne változtass elvet követhette Kemény Dénes, mikor az 1998-as perthi világbajnokságnak egy évvel korábban Európa-bajnokságot nyert kerettel vágott neki.* Ismét döntőztünk, ezúttal azonban alulmaradtunk az atlantai olimpiát is megnyerő spanyolokkal szemben, így egy ezüstéremmel gyarapították a fiúk az éremkollekciójukat. 1999-ben címvédőként utazott a csapat a firenzei Eb-re, azonban Benedek Tibor nélkül. Az akkor Olaszországban légióskodó vízilabdázónk játékjogát ugyanis közvetlenül az Európa-bajnokság előtt felfüggesztette a LEN doppingvétség miatt. A sztori hosszú és régen is volt, de a lényeg, hogy Benedek végül 8 hónapos eltiltást kapott és lemaradt az Eb-ről. A 15-ös keretben azonban ismét szerepelt Székely Bulcsú neve, Németh Zsolté azonban már nem. Viszont két újonc is részt vett a kontinensviadalon, Kiss Csaba és Biros Péter személyében. Velük sem lettünk gyengébbek, hisz újabb döntőt játszhatott a magyar férfi vízilabda válogatott és újra Európa-bajnok lett! A mérkőzésről tulajdonképp két emlék él bennem élénken: Biros Péter fantasztikusan játszott a döntőben, és a lefújás után a csapat egy emberként skandálta azt hogy Benedek Tibi! Benedek Tibi!. Benedek Tibor a lelátón ült, pedig a csapattal a vízben kellett volna ünnepelnie. A társak is ezt szerették volna.

csapat32.jpgAztán jött Sydney. De még nem a 2000-es olimpia, hanem az 1999-es Világkupa. Ezúttal Kiss Csaba és Székely Bulcsú nem került be a 13-as keretbe, illetve kapusposzton Kovács Zoltán helyett ezúttal Szécsi Zoltánnak szavazott bizalmat a kapitány. A tornát megnyertük, jó ómen volt ez az egy évvel későbbi olimpia előtt. A magyar férfi vízilabda válogatott Atlantába is úgy utazott, hogy esélyes az olimpiai bajnoki címre, Sydney-ben meg aztán pláne, hisz 1996 óta két Európa-bajnoki aranyat  és egy világbajnoki ezüstöt is szerzett a csapat. Ráadásul egy évvel korábban épp az ausztrál városban nyerte meg a Világkupát. Bár ennek a győzelemnek még Tóth Frank és Vincze Balázs is a részese volt, szép lassan mindketten csak kiegészítő embereivé váltak az akkori válogatottnak. Végül aztán egyikük sem került be az olimpiára utazó keretbe, nem úgy, mint épp a Világkupán lehetőséget kapó kapus, Szécsi Zoltán, vagy a világbajnokságról és a Világkupáról is lemaradó Székely Bulcsú. Ami pedig még ennél is fontosabb volt: visszatérhetett a válogatottba Benedek Tibor.

SYDNEY~1.JPGHa álmomból ébresztenék fel, akkor is fel tudnám sorolni annak a 13 játékosnak a nevét sapkaszám szerint, akik a sydney-i olimpián szerepeltek. Nem lehet őket elfelejteni, és hogy ez így legyen, erről épp ők gondoskodtak. Két sima győzelemmel nyitottunk a csoportban a görögök és a hollandok ellen, a horvátoktól azonban ha egy góllal is, de kikaptunk a harmadik meccsünkön. Aztán csak eggyel nyertünk az Egyesült Államok ellen, majd megint egy egygólos vereség ezúttal Jugoszláviától. Így pedig csak a csoport harmadik helyét szereztük meg és a negyeddöntőben mindjárt a Ratko Rudic által vezetett Olaszországba botlottunk. 8-5-re nyertünk, jöhetett az elődöntő a jugók ellen, akiktől már egyszer kikaptunk az olimpián. Borzalmasan nehéz meccs volt, talán a valaha volt legnehezebb annak a magyar válogatottnak. Aki látta, talán sosem felejti el. Már csak azért sem, mert Kemény Dénes olyat húzott azon a mérkőzésen, ami szinte elképzelhetetlen egy kiélezett, olimpiai elődöntőben. Szécsi Zoltán talán maga sem hitte volna, hogy vízbe fog szállni a jugók ellen. A kapitány azonban úgy gondolta, eljött az a pillanat, hogy a fiatal kapus is hozzátegye a magáét a csapat sikeréhez. Élt a lehetőséggel. Úgy állt be a kapuba Kósz Zoltán helyére, hogy kivédte a jugók szemét is. Önkívületben játszott, ahogy az 1997-es Eb-n Kásás, az 1999-esen Biros, most Szécsi volt a nyerőember. Merthogy nyertünk 8-7-re. Ami pedig a döntőben történt, az már történelem. Álomvízilabdát játszottunk. Az oroszoknak esélyük sem volt ellenünk. Nem adtunk nekik esélyt. Az a döntő csak a miénk volt, azaz azé a 13 játékosé - Kósz Zoltán, Steinmetz Barnabás, Märcz Tamás, Varga I. Zsolt, Kásás Tamás, Vári Attila, Kiss Gergely, Benedek Tibor, Fodor Rajmund, Molnár Tamás Székely Bulcsú, Szécsi Zoltán, Biros Péter - , aki 2000. október 1-jén Sydneyben valóra váltotta az álmát és olimpiai bajnok lett. Számomra pedig olyan volt az a döntő, amilyen Vári Attila 10 méteres csavarlövése az első negyed végén: felejthetetlen! Egyszerűen meseszerű.

19774_vizilabda-valogatott.jpgA mesének ezzel pedig még korántsem lett vége. Európa-bajnokságot 1999 után már nem sikerült újra nyerni, de így is négy bronzérem és egy ezüstérem került a vitrinekre a kontinensviadalokról. Legutóbb épp 2012-ben, a londoni olimpia előtt értek el egy harmadik helyezést a fiúk. Világbajnoki döntőt viszont háromszor is játszhattak a Kemény-legények 2001 és 2007 között, de csak egy vált arannyá 2003-ban, Barcelonában. Igazi aranykorszaka következett a magyar férfi vízilabdázásnak azonban, ami az olimpiákat illeti. Bátran kijelenthető, Athénban  a két legerősebb csapat találkozott a döntőben. Szerbia és Montenegró együttese ellen nem ment jól, a délszlávok két góllal vezettek az utolsó negyed előtt. Aztán lőttünk hármat és nem kaptunk egyet sem. Benedek, Biros, Fodor, Kásás, Molnár, Kiss, Vári, Steinmetz B., és Szécsi immáron kétszeres olimpiai bajnoknak mondhatta magát, míg Gergely István, Madaras Norbert, Steinmetz Ádám és Varga Tamás először élhette át a győzelem mámorát. De nem utóljára, hisz Gergely, Madaras és Varga is tagja volt a Pekingben győztes csapatnak, Benedek, Biros, Molnár, Kásás, Kiss és Szécsi nyakába pedig harmadszor is olimpiai aranyérmet akasztottak. Ehhez az elit társasághoz csatlakozott 2008-ban Hosnyánszky Norbert, Kis Gábor, Varga Dániel és Varga Dénes. Biros, Kásás, Kiss és Szécsi a negyediket is meg szerette volna nyerni Londonban, de csak ötödik lett a csapat. Mindenki tudta, vége egy korszaknak. A Kemény-korszaknak.

Hihetetlen leírni, hogy az első vízilabdás élményem óta immáron eltelt 16 év. Öröm és bánat, édes és keserédes pillanatok egyaránt jellemezték a nagy generáció korszakát. Aki látta, sosem felejti el azt a fiatal vízilabda válogatottat, amely 1997 és 2000 között kétszer is megnyerte az Eb-t, majd 1976 után 2000-ben ismét olimpiai bajnoki címet nyert Magyarországnak. Én biztosan nem, hiszen nekem ők voltak az ELSŐK. Akik megszeretteték velem a vízilabdát. Mert ahogy ők játszottak, az a legszebb vízilabda volt a világon. Igazi magyar vízilabda.

A Benedek-korszak

944603_703733239642233_950417054_n.jpgBiztos vagyok benne, hogy most is ült több olyan fiatal is a tévé előtt tegnap este, akik először látták játszani a magyar férfi vízilabda válogatottat. Nekik ők az ELSŐK, ahogy nekem Kásásék voltak 1997-ben. Ők tizenhárman. A VILÁGBAJNOKOK! Nagy Viktor, aki élete formájában védett, a görögök ellen 80 százalékos teljesítménnyel, de a horvátokat és a montenegróiakat is már-már lelki terrorban tartotta védéseivel. A torna legjobb kapusa lett, joggal. Decker Attila, a cseréje csak az ausztrálok ellen szállt a medencébe, de a felkészülés során egyértelműen bizonyította, bármikor lehet rá számítani. Benedek vízbedobásáért pedig külön jár neki egy plusz pont. Bátori Bence, aki tényleg bátran játszott első világversenyén. Decker Ádám és Gór-Nagy Miklós, akik élet-halál harcot vívtak az ellenfél centereivel meccsről meccsre. Hárai Balázs a másik oldalon viaskodott a védőkkel, és szállította rendre a kiállításokat, vagy lőtt gólt. Bedő Krisztián, a csapat lefiatalabb tagja, akit talán kockázatos volt elhozni egy vb-re, de ő bizonyította, hogy megérte a lutri és gólokkal hálálta meg a bizalmat. Vámos Márton, aki a 2003-as Madaras Norbit idézte, bárhonnan is lőtt, abból gól lett. És milyen gólokat lőtt, te jó ég! Hosnyánszky Norbert, aki ha kellett, rutinos játékosként átsegítette a csapatot a nehezebb időkön és olimpiai bajnokként is megsíratta ezt a győzelmet! De ezek az öröm könnyei voltak, olyanok, amiket Madaras Norbert 2003-ban már hullajthatott első világbajnoki címe megszerzése után. Ő az első magyar, aki kétszeres világbajnoknak mondhatja magát. Nem keveset tett azért, hogy meg legyen a második is. Igazi klasszis. Varga Dénes, a torna legértékesebb játékosa, azt hiszem ez mindent elmond a teljesítményéről. Amit testvérével, Varga Dániellel a horvátok elleni meccs végén műveltek, az pedig a vízilabda magasiskolája volt. Azzal a Varga Dániellel, a csapat kapitányával, akiről június közepén még olyan hírek jöttek, hogy kézsérülése miatt ki kell hagynia a vb-t. De ő nem akarta, ott akart lenni Barcelonában, és ott volt, de még mennyire! Csodálatosan játszott, mint ahogy Szívós Márton is. Micsoda gólokat lőtt a horvátoknak! Iszonyat akarta ezt a vb címet. Hiába tagja 2005 óta a csapatnak, a pekingi olimpiáról lemaradt, London pedig nem jött össze. Mint ahogy eddig az aranyak sem. De csak eddig. Mert most ott lóg a nyakában talán még mindig. Jó volt őt látni a dobogó legfelső fokán, nagyon megérdemelte már! Mint ahogy a többiek is, hisz megdolgoztak érte. A görögök és a horvátok elleni meccsen olyan vízilabdát játszott ez a csapat, hogy talán még az ellenfelek is megirigyelték. Montenegrót pedig fegyelmezett védekezéssel vertük, egy percig sem engedtük, hogy elhiggyék, van keresnivalójuk ellenünk. Nem volt. Nem lehetett. Annyira akartuk ezt a sikert. Nemcsak a csapat, hanem mindenki, aki szurkolt nekik. VILÁGBAJNOKOK! Egy új korszak kezdetén: a Benedek-korszak kezdetén. 

1001559_172762999585250_1804789084_n.jpg

 

*Miután a vb-re csak 13 játékos nevezhető az Eb-re viszont 15, így ketten kimaradtak a keretből, név szerint Németh Zsolt és Székely Bulcsú.

**Fotók forrása: vlv.hu, kataca.hu

 

1 komment

Címkék: vízilabda

Horvátország - Magyarország 15-8. A kiállítások aránya. A meccs 11-10. IDE! A magyar férfi vízilabda válogatott bejutott a 2013-as világbajnokság döntőjébe!

1005214_702633033085587_1133727770_n.jpgRendben. Világliga döntőt játszottunk. De sokszor az az érzése az embernek a tornával kapcsolatban, hogy sokan nem veszik komolyan. Sőt, az elmúlt években a magyar csapat nem is vett részt a küzdelmekben. A világbajnokság előtti hazai rendezésű tornán, a Vodafone-kupán csak a harmadikak lettünk. Persze ebből sosem szabad messzemenő következtetéseket levonni, hisz ez a felkészülés időszakában történt. A szövetség az elődöntőt jelölte ki célkitűzésként. A csoportban kikaptunk a szerbektől, és nem bírtunk Ausztráliával sem. Az ellenük játszott döntetlen viszont elég volt a csoport második helyéhez. A nyolcaddöntő első negyedében megijedtünk. Az a Kazahsztán, akit minden körülmények között simán kell verni, vezetett ellenünk! Aztán a fiúk két negyed alatt elintézték őket. Ezután jöttek azok a görögök, akik a csoportjukban megverték Montenegrot és Spanyolországot is. 15 kiállítást kaptak ellenünk, de csak 3 gólt sikerült lőniük annak a Nagy Viktornak, aki azon a meccsen 80 százalékkal védett. Kaptak viszont 9-et. Csodálatosan játszottunk!

Látva a horvátok negyeddöntőjét az ausztrálok ellen, már nem tűnt lehetetlennek az aktuális olimpiai bajnok legyőzése. Különösen azok után, amilyen játékot mutatott a csapat Görögország ellen. Nem mondom, hogy nem lehetett rá számítani, de a horvátok nem kevés segítséget kaptak a vízpartról. Sokat emlegettem én már ezt a bizonyos vízpartot, de amellett egyszerűen nem lehet elmenni, ahogy a bírók a magyarok meccsein fújnak. Tegnap a lányok elődöntőjének első félidejében mindent megtettek azért, hogy a spanyol válogatott elhúzzon a mieinktől. Nem sikerült, akármennyi kiállítást is kaptunk. (Sajnos aztán a végjátékra beérett a gyümölcs.) Ma az az orosz sporttárs fújt a fiúknak, akik a lányok brazilok elleni meccsén a hírek szerint kissé betintázva használta a sípját. A horvátok támadtak, jött a kiállítás. Sorozatban. Nem két negyeden keresztül, hanem négyen. Így is végig vezettünk, kintről tökéletesen lőttünk, ha kaptunk fórt, azt többnyire kihasználtuk. Erre azonban csak nyolcszor nyílt lehetőségünk, míg a másik oldalon déli szomszédainknak tizenötször! Plusz kaptak két ötméterest, amit a ma is szenzációsan játszó Nagy Viktor védett. Két perccel a vége előtt egyenlített Horvátország. Erre is volt válaszunk! De még milyen! A bírók pedig válaszoltak nekünk. Zsinórban két kiállítással. Kibekkeltük! 20 másodperccel a vége előtt aztán kaptunk egy fórt. Nem volt más dolgunk, csak tartani a labdát. Az óra pedig lepergett. Széllel szemben, de beértünk a célba. A DÖNTŐBE!

A spanyol televíziósok a görögök és a horvátok elleni meccs elején is megemlítették, hogy a magyar válogatott használja ki a mezőnyben legjobban az emberelőnyös szituációkat. A sporttársak biztosan a horvátokat szerették volna ennek a listának az élén látni. Maradjunk ennyiben. Mi inkább a dobogó tetején akarjuk látni a CSAPATot. Szombaton...

Ui: Montenegroval döntőzünk

Kép forrása: vlv.hu

Veszíteni nem jó, de tudni kell. A hangsúly szinte mindig a hogyanon van. A csapatsportok esetében meg aztán tényleg érdekes ennek a pszichológiája.

ned_hun8--fileminimizer.jpgA magyar női vízilabda válogatott parádésan játszott három negyeden keresztül az olimpiai ezüstérmes, házigazda spanyolok ellen. Aztán valami megtört, még a televízión keresztül nézve is érezni lehetett, hogy a vége nagyon nehéz lesz. Pedig ekkor még 12-11-re vezettünk, korábban pedig már három gól is volt az előnyünk. Úgy indult ez a világbajnoki eődöntő, ahogy előre sejtettük. A spanyolok minden támogatást megkaptak a parton jövő-menő úrtól és hölgytől. Már-már azon gondolkodott az ember, valóban jogos volt-e az ellenünk megítélt 12 kiállítás (!) az első negyedben - amit a spanyolok zsinórban kaptak támadásonként -, de a második játékrész megadta rá a választ. Valószínűleg a sporttársak égi jelet kaptak fentről a szünetben, mert a harmadik negyedtől nem lehetett rájuk panasz. Mi ugyanúgy megkaptuk a fórokat, mint a spanyolok, sőt most már inkább nekünk kedveztek az ítéletek. Eltűntek a kiállítások, kontrákat is kaptunk, mi pedig éltünk is a lehetőséggel. Egészen a harmadik negyed végéig. Tényleg le a kalappal a lányok előtt, ahogy ellenszélben is tartották a lépést Spanyolországgal. Sőt! 6-5re vezettek a második negyed elején! Belőttük a fórokat, gólokat szereztünk kintről és centerből is. Nem túlzás, a meccs első fele inkább hasonlított egy férfi vízilabda meccsre, mint egy nőire. A fordulás után, kiegyenlítődött játékviszonyok mellett aztán meg is tudtunk lépni az ellenféltől. 12-9 volt ide, és még vagy 11 perc a meccsből. Na innen aztán hiába jöttek az emberelőnyök, a végéig már nem szereztünk gólt. A spanyolok viszont szép lassan jöttek fel ránk, még úgy is, hogy Bolonyai Flóra öt méterest hárított a harmadik negyed végén. Egy volt az előnyünk a negyedik negyedre és rengeteg lehetőség arra, hogy növeljük. De semmi nem jött be. A spanyolok védekezése erősen feljavult, mi pedig valószínűleg fizikailag (is) elfáradtunk a végére. Ami nem csoda, hisz rengeteget védekeztünk emberhátrányban. Ekkor kintről nem tudtunk lőni, a fórok kijátszása sem sikerült, és az addig működő centerjáték is súlytalanná vált. Játszottuk be rendesen a labdát Bujkának, de ebből mindig a spanyolok fordulhattak. Ők viszont tökéletesen ráéreztek arra, hogy ha odapasszolják a labdát a centerüknek, akkor az kiállítást fog érni, így pedig szép lassan átvették a vezetést.  A végére egyébként 20 alkalommal szórtak ki minket a bírók, de még így is tartottuk a 12-13-as eredményt. A bírók pedig bőven megadták a lehetőséget arra, hogy kiegyenlítsünk és hosszabításra mentsük a meccset. Az utolsó másodpercekben már két emberrel többen támadtunk, mint a spanyolok, de így sem ment. Az ellőtt labda a kapufán csattant. Vége.

Veszíteni úgy a legrosszabb, ha az ellenfélnek a végén sikerül elvenni a győzelmet. Ha semmi esély a győzelemre, az még elviselhető, hisz eleve nem éli bele magát az ember abba, hogy nyer a csapat. A mai meccsen bőven volt rá esély, hogy nyerjünk, de végül nem sikerült. Ez magyarázható a fizikai fáradtsággal, hisz azért rengeteget kivett a játékosokból az első félidő. De 10 perccel a vége előtt már érezni lehetett a mentális fáradtságot is a csapaton. Valószínűleg ha ez idő alatt egy helyzetet is gólra váltunk, akkor más lesz a vége, de ennek valami gátat vetett.

Na de biztos vagyok benne, hogy ha most padlon is vannak a lányok, csütörtökön mindent meg fognak tenni, hogy megnyerjék a bronzérmet. Ez a csapat pedig tényleg megérdemelné, hogy ne üres kézzel jöjjön haza a világbajnokságról. Ahhoz pedig nem kell nagy jóstehetség, hogy lássuk, még sok örömünk lesz bennük szurkolóként a következő években!

 

Mindkét csapatunk az elődöntőben! Mit is kívánhatna ezután még egy mezei vízilabda szurkoló? Csak azt, hogy mindkét csapatunk jusson a döntőbe!

523388_171809303013953_711609399_n.jpgA magyar női vízilabda válogatottnak ez már ma sikerülhet, hisz este háromnegyed tízkor a világbajnokságnak otthont adó spanyolok ellen ugrik vízbe a csapat. A lányok ellentmondást nem tűrő játékkal verték a hollandokat, így joggal bizakodhat mindenki, hogy a döntőbe jutás is elérhető számukra. Könnyű meccsre azonban senki sem számíthat, erősek a spanyolok, főleg otthon. Félő, hogy egy kis hátszelet is kapnak majd a vízpartról, mint ahogy Hollandiát is megtámogatták a kedves sporttársak a negyeddöntőben. De valószínű a Merész-csapat erre is felkészült, és ha továbbra is jól és fegyelmezetten játszik, akkor akár az atyaúristen is fújhatja azt a bizonyos sípot.

A magyar férfi vízilabda válogatott 15 év után komoly átalakuláson esett át, és valljuk be - én elismerem -, vannak kétségeink afelől, hogy milyen teljesítményre képes az új csapat. Amit azonban a görögök elleni negyeddöntőn láttunk, az gyönyörű volt. Már-már a régi időket idézte. Tartottunk a görögöktől - a közvélemény mindenképp -, volt is ennek alapja, hisz az elmúlt időben kétszer is kikaptunk tőlük, és hát azért megnyerték azt a csoportot, amelyben Montenegro és Spanyolország is az ellenfeleik között volt. Állítólag abban erősek, hogy jól használják ki az emberelőnyöket. Meglehet, de ezt ellenünk nem tudták bebizonyítani. Főleg a remek magyar védekeznésnek és kapusteljesítménynek köszönhetően. 9-3 lett a vége, a görögök mind a három góljukat emberelőnyből szerezték. Eddig rendben is lenne a fenti állítás, de a meccs folyamán nem három, hanem tizenöt alkalommal voltak többen a medencében, mint a mieink! A végén már mindent mellé lőttek, vagy ha nem, akkor ott volt Nagy Viktor a kapuban és védett. 80 százalékkal! Elől pedig az emberelőnyös gólok után jöttek az akciógólok is, néha olyan szituációból, ami már elveszettnek látszott. De nem Varga Dénesnek, aki a negyedik negyed elején akkor ejtette a kapuba a labdát, amikor már senki sem hitte volna, hogy lesz egyáltalán lövés. Főleg nem a görögök. Talán ez volt az a pont, amikor széles mosoly ült ki a szurkolók arcára, mert a fiúk olyan magabiztosan vízilabdáztak, hogy tudta mindenki: ez megvan! Ezek után azonban már nagyobbat is merünk álmodni, különösen annak a tükrében, hogy a horvátok csak hosszabításban tudták megverni az ausztrálokat és a játékuk sem tűnt túlságosan acélosnak. Persze ettől még a négy között bármi megtörténhet, így az is, hogy bejutunk a döntőbe. PONT.

Ennyi dícséret után a végére tartogattam egy kritikai megjegyzést is, ami elsősorban a vízilabda szabályalkotóit érinti: szép játék a vízilabda, de kontrafault szabály nélkül még szebb lenne. Maga az ötlet nem rossz, csak valahogy rosszul alkalmazzák. Például a magyar-görög férfi mérkőzésen sokszor hasznos volt, és akkor fújták a bírók, amikor kellett, és általában nem is ebben a szakágban van gond vele. A nőit egyszerűen megöli, unalmassá teszi. A néző ugyanis nem akar ide-oda úszkálást nézni, márpedig sokszor csak ezt látja. Másik hátulütője, hogy tökéletes eszköze annak, hogyan nyúlhatnak bele a bírók a mérkőzésbe. Persze ez igaz a sima faultra is, de abból legalább akció következik, míg az ide-oda úszkálás alatt legfeljebb az idő fogy...

Ma azonban reményeink szerint nem a bírók, nem a kontrafault, és nem is a spanyol válogatott lesz az est főszereplője. A magyar női vízilabda válogatott nagyon erős. Ezt pedig be kell bizonyítani az elődöntőben is!

Kép forrása: waterpolo.hu

Végre kezdődik! - sóhajtottam fel a Magyarország-Kazahsztán férfi vízilabda mérkőzés lefújása után. Bár a világbajnokság már egy hete tart, igazán csak most  kezdődik. Miért gondolom így? Elárulom.

1005996_696629317019292_797890932_n.jpgMagyar szemmel nézve eddig túl sok izgalmat nem hozott a 2013-as évi vízilabda világbajnokság. Tulajdonképp ezt már a csoportbeosztás után tudtuk mind a női, mind a férfi válogatottunk esetében. A lányoknak a D-csoportban egyetlen potenciális ellenfele akadt volna, a legutóbbi Európa-bajnokságot megnyerő Olaszország azonban mégsem lett az. A Brazília és a Kazahsztán elleni meccs pedig edzésnek jó volt. Igazából már ránézésre lehetett tudni, hogy ebben a csoportban Magyarország vagy az első, vagy a második helyen végez, és miután a lebonyolítás szerint a 4x4-es csoportokból mindegyik csapat továbbjut, így a nyolcaddöntős ellenfél sem lehet verhetetlen. Pláne, hogy a mieink megnyerték a D-csoportot, így a nyolc közé jutásért Nagy-Britanniával játszottak. A kérdés igazából csak az volt, mennyivel nyerünk. Ezen meg annyira nem lehet izgulni, még akkor sem, ha végre élőben közvetítette a mérkőzést a köztévé.

Nagy jóstehetség ahhoz sem kellett, hogy a fiúk is vagy az első, vagy a második helyen jutnak majd túl a csoportkörön. Ráadásul a párhuzamos csoport összeállítására pillantva arra is lehetett fogadni, hogy a nyolcaddöntőt is könnyedén veszi az átalakulóban lévő válogatottunk. Persze lehetett szurkolni annak, hogy verjük meg a csoportban a szerbeket, ami persze nem sikerült, de ezzel a vereséggel kalkuláltunk is. Azzal kevésbé, hogy az ausztrálokkal csak döntetlent játszunk, pedig a felkészülési meccsek során Ausztrália csapata bizony elkapott néhány "nagyot" is. Azonban a második helyhez ez is elég volt, de akkor sem történt volna tragédia, ha a harmadikon végzünk. Akkor nem Kazahsztán az ellenfelünk a nyolcaddöntőben, hanem Németország, akit - csapatépítés ide, vagy oda - nekünk vernünk kell bárhol és bármikor. Persze a kazahokat is legyőztük, bár nehezen indult. De a fiúknak tulajdonképp két negyednyi játék is elég volt ahhoz, hogy a nyolc közé kerüljenek. Így személy szerint csak azon izgultam, hogy nehogy valahonnan megtudjam az eredményt azelőtt, hogy a köztévé felvételről megmutatná a mérkőzést.

A magyar női és a férfi vízilabda válogatottnak is minden most kezdődik el. A lányoknak a négy közé jutásért a hollandokat kell megverniük, a fiúknak pedig a görögöket. Hollandia mindig nagyon nehéz ellenfél, de a magyar csapat játéka eddig meggyőző volt - mármint az olaszok elleni meccsen, mert a többiből túl sok következtetést nem lehetett levonni. A hollandok nehéz csoportba kerültek, ahol az üzbégeket a papírformának megfelelően simán verték, kikaptak viszont a házigazda spanyoloktól, az oroszokkal pedig döntetlent játszottak. Így pedig csak a csoport harmadik helyén végeztek. A nyolcaddöntőben viszont győztek a korábbi vb ezüstérmes Kína ellen, akik értelemszerűen csoportmásodikként kerültek a legjobb 16 közé.

Korábban férfi vízilabdában még örültünk is volna a görögöknek, most viszont nem. A felkészülési meccsek során ugyanis kétszer is vereséget szenvedtünk tőlük, legutóbb épp a hazai rendezésű Vodafone-kupán. De itt az alkalom a visszavágásra. Ami azonban tényleg nem lesz egyszerű, hisz Görögország úgy végzett az A-csoport élén, hogy a jó erőkből álló Montenegro és Spanyolország ellen is nyert. Szóval a magyar csapatnak a legjobbját kell hoznia a negyeddöntőben, ha a négy közé akar jutni.

Persze tudom, sok csapatnak ma már befejeződött a vízilabda vb, de a magyaroknak igazán még csak ezután jön a java. Végre kezdődik!

Kép forrása: vlv.hu

süti beállítások módosítása